Zsoltárok 92. rész

 
Zsolt 92:1 Zsoltár, ének szombat napra.
Zsolt 92:2 Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!
Zsolt 92:3 Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.
Zsolt 92:4 Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.
Zsolt 92:5 Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.
Zsolt 92:6 Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!
Zsolt 92:7 A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:
Zsolt 92:8 Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők;
Zsolt 92:9 Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!
Zsolt 92:10 Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, [és] elszélednek mind a hamisság cselekedők!
Zsolt 92:11 De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.
Zsolt 92:12 És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.
Zsolt 92:13 Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.
Zsolt 92:14 Plánták [ők] az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.
Zsolt 92:15 Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;
Zsolt 92:16 Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!