Kraszna

Kraszna (románul: Crasna; németül: Krassmarkt) település Romániában, Szilágy megyében, Kraszna község központja. Az egykori, 1876-ban megszűnt Kraszna vármegye névadója és székhelye. Ma községközpont, Máron, Ráton és Krasznahosszúaszó tartozik hozzá.

View Larger Map

Népessége (társközségeivel együtt):

1910-ben 3884 lakosából 3790 magyar volt.
1992-ben 6534 lakosából 4169 magyar, 2049 román és 305 roma volt.
2002-ben 6373 lakosából 4066 magyar, 1786 román, 514 roma és 7 egyéb volt.
2012-ben 6485 lakosából 4103 magyar, 1602 román, 561 roma volt.

Története

Kraszna egyik legszebb fekvésű, dicső történelmi múltat idéző, urbanizálódó nagyközsége Szilágy megyének. Területén, az ősi Krasznavár körül létesült a Szent István-i magyar állam egyik legkorábbi alapítású megyéje, Kraszna vármegye. Kraszna folyó, Krasznavár, Kraszna község, Kraszna vidéke mind olyan földrajzi fogalmak, amelyek az itt átfolyó Kraszna vizével kapcsolatosak.

A mintegy 6850 hold területen fekvő nagyközséget keleten és nyugaton egy 300-350 méter átlagmagasságú dombsor szegélyezi. Ennek részei: Egyházfele, Bakócsere, Tippan, Kistalló, Sűrű, Rózsás, Csere, Mái, Észak- és Dél-Szóvárkó, Csutkos, Csonkás, Mocsár-hegy, Nósza-hegy, Kis- és Nagy-hegy. Erdőkoszorúzta szántókkal, legelőkkel, szőlőskertekkel borított dombok ezek. A falu határában ömlik a Krasznába a Ráton felől érkező Martóca, valamint a Ludván-, Oláh- és a Bükk-patak.

A Váradi Regestrumban mint Karaszna megye szerepel 1213-ban. 1249-ben, mint Kraszna megyében fekvő településeket, említik Zoványt, Nagyfalut és Valkót. Az 1257. évi határleírásban Somlyó mint Kraszna megyei helység fordul elő. Ugyanebben a határleírásban említik a Kraszna folyót és Krasznavárt. A 14. század közepe tájától szinte mindvégig Karasznaként fordul elő a különböző forrásokban.

Írásos anyagok bizonyítják a megye tatárjárás előtti szervezetének teljességét. A vármegye ispánnal, udvarbíróval, hadnaggyal, várnaggyal, billogossal, várjobbágyokkal, száznagyokkal és várnépekkel rendelkezett. A vármegye élén az ispán (várispán, comes) állt. A várispánság a kora Árpád-kori magyar állam egyik legjelentősebb intézménye, gazdasági, igazgatási, katonai és bíráskodási szervezetének gerince.

Kraszna mezővárosi rangot 1450-1470 között kaphatott, vásárai is ettől az időtől kezdve ismeretesek. Főleg állatvásárai voltak jelentősek.

Krasznát az 1660-1690 közötti török-tatár dúlás teljesen megsemmisítette. Erről egy bécsi levéltárban őrzött feljegyzés tesz említést (Gemeinsames Finanz-archiv, Fasciculus Siebenburger 1705-1709). A II. Rákóczi Ferenc vezette kuruc felkelés idején, melyben számos krasznai kisnemes is részt vett, lakossága erősen megcsappant, a korábbi népes mezővárosban 1720-ban 432 lélek élt, 1725-ben viszont már elérte a 600 főt.

A múlt század folyamán és a jelen század első felében Kraszna jelentős kézműiparral rendelkező települése volt a Szilágyságnak. 1849-ben említés történik, hogy Kraszna mintegy 800 lakosa „kézműipar után él”. Főleg miután a zilahi céhek felbomlottak került sok iparos Zilahról Krasznára (szabó, gubás, lakatos, fazekas, csizmadia, tímár, szűcs). Valóságos iparos dinasztiák alakultak ki a községben. Az iparosok letelepedését elősegítette az a tény is, hogy a helység Kraszna vidékének legfontosabb vásároshelye volt.

Az 1876. évi országos közigazgatási átszervezés során Kraszna vármegye, közel 700 éves fennállása után megszűnik. Erdély nyugati határvonalán Kővár, a szomszédos Doboka, Belső-Szolnok, Közép-Szolnok és Kraszna vármegyékből két új, Szilágy és Szolnok-Doboka vármegye jön létre. A megyéket, így Szilágyot is, járásokra osztották fel.

A megye területén hat járást (Tasnádi, Szilágysomlyói, Szilágycsehi, Zilahi, Zsibói és a Krasznai) alakítanak ki és két rendezett tanácsú várost (Zilah és Szilágysomlyó). Kraszna az azonos nevű járásnak lesz a székhelye főszolgabírói hivatallal. Vásároshelyként jelentősége ugyan továbbra is megmarad, de nagyközséggé degradálódik.

Az első magyarországi népszámláláskor (1784-1787) Kraszna lakosságának száma 1534 fő volt. Ekkor Kraszna vármegye legnépesebb települése Nagyfaluval együtt. 125 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy népessége megduplázódjék.

A közeli városok (Zilah, Szilágysomlyó) munkahelykínálata és termékértékesítési lehetőségei jobb és biztosabb megélhetést jelentett a krasznaiak számára, ezért nem volt olyan nagyméretű az elvándorlás, mint a Szilágyság más falvaiban. Az elöregedés folyamata sem olyan kihangsúlyozott, mint másutt.

A környék vásáros helyei (Bánffyhunyad, Feketetó), valamint a közelében fekvő Zilah kézműves iparával nagy mértékben hatott Kraszna népi műveltségére, főleg annak népviseletére, melyben kalotaszegi elemeket, motívumokat is felismerünk. A krasznaiak egykor a debreceni vásárokra is eljártak, talán innen került a férfiak ruhatárába a széles karimájú kalap, Zilahról a guba, a feketetói vásárról pedig a daróc. Később a helybeli kismesterek próbálták kielégíteni az egyre jobban növekvő igényeket.

Kraszna ma egy dinamikusan fejlődő nagyközség, a jólét és a polgárosodás felé haladás számos jelével.