•   0735 500 001

  •   info@kramaba.ro

  • kramaba2015@gmail.com

Gyülekezetünk története röviden

A gyülekezet megalakulása

A Krasznai Magyar Baptista Gyülekezet 1905-ben alakult. Kiss Imre testvér Széplakról úgy döntött, hogy meglátogatja egykori krasznai katona barátját, Lippán Szabó Jánost. El is jött Krasznára, és közben bizonyságot tett neki az Úr Jézusról. Bár a katona barátja ellenállt az evangéliumnak, az érdeklődés mégis elindult a községben. Mivel hamarosan nyilvánvaló lett, hogy más személyek nyitottak az Igére, ezért a berettyószéplaki Kiss Imre ismét visszatért Krasznára, immár másokat is bevonva a misszióba. Kezdetben csak Szél Mihályt hozta magával Borzásról. Ő azonban már Kornya Mihállyal látogatta tovább a krasznai érdeklődőket. A kereső emberek különböző házaknál gyűltek össze, olyan családoknál, ahol szintén tárt kapu várta az érkező missziómunkásokat. A történelmi följegyzésekből kitűnik azonban, hogy a krasznaiak többsége először ellenállt az evangélium hirdetésének. Az igehirdetőket megverték és elüldözték, a barátkozó emberek házának ablakait pedig betörték.

Az ellenséges indulatú helybeliek még Kornya Mihály úttörő misszionáriust is üldözőbe vették és egy időre bezárták. Ő azonban nem hátrált meg. Sőt, elhatározta, hogy még másokat is magával hoz (pl. Papp Mihályt Valkóról, Oláh Imrét, Jári Mihályt, Sinsi Györgyöt és Budányi Andrást Kémerről valamint Szabó László testvért Nagyfaluból). Szél Mihály Borzásról, valamint a kémeri testvérek kitartóan látogatták a házi bibliaközösséget, remélve, hogy Krasznán is gyökeret ver az evangélium. Kornya Mihály ugartörő missziómunkája után Kiss Imre és Szél Mihály tovább látogatták Krasznát, gondosan felkarolva a helybeli misszió terhét.

 

Missziómunkások Krasznán

Kiss Imre

Biharpüspökiben született. Megtért, majd bemerítkezett a Biharpüspöki gyülekezet első alapító tagjai között. Egyszerre merítkeztek be Kozma Imrével 1890. július 13-án Kornya Mihály által. Lelki szolgálatait, igehirdetéseit az alakuló kis gyülekezetben kezdte. Kozma Imrével szoros lelki barátságban és közösségben élt. Mint két erős oszlop épültek be a gyülekezetbe, majd pedig az ugartörő missziómunkába.

1898 –1899-ban részt vett az első misszióiskolai tanfolyamon, Budapesten. 1900-ban Berettyószéplakra költözött, hogy közelebbről érinthesse a századfordulóval kezdődő szilágysági missziót. Amíg a helyi gyülekezetben aktívan tevékenykedett, addig távoli misszió utakat is megtett, hogy az elveszett lelkeket Jézushoz vezesse.

Kornya Mihály

Jelentős az a szolgálat, amelyet Isten a krasznai baptista gyülekezet megalakulása érdekében a szalontai születésű, Meyer Henrich által alámerített nagy paraszt-apostol, Kornya Mihály által végzett. Hosszú, negyven éves tevékenysége alatt Kornya testvér több mint tizenegyezer fehér ruhást merített alá. Szellemi munkája mellett a megtett kilóméterek száma is elismerendő fáradozás, amit az evangélium terjedése érdekében tett.

Érdekes történetek vannak feljegyezve Kornyha Mihályról, gyülekezetünk megalakulási időszakából. Missziói munkájáért némely ellenséges érzelmű ember bezárta Kornya testvért egy éjszakára az akkori lelkész pincéjébe. Valakinek ebben az időben elveszett a sonkája, a hívőket tette érte felelősekké, mondván a hívők a hibásak, mert ők szoktak sok vendéget fogadni. Név szerint Kornya Mihályt vádolta a sonkalopással. Természetes a múltban is, ma is, ez a vád hamis, alaptalan volt.

Széll Mihály

Széll Mihály 1863. november 27-én született a Bihar megyei Siter községben, ahol az 1890-es években már működött egy kis baptista gyülekezet. Ennek a gyülekezetnek egyik áldott munkása Türkösi testvér volt, akinek a bizonyságtételére tért meg Széll Mihály testvér is 1893-ban, melyet alámerítkezés is követett ugyanazon évben. Ezt követően testvérünk hirdette az evangéliumot Siterben és Bihar megye más helyiségeiben is. Széll Mihály testvér 1904 novemberében költözött családjával együtt Szilágy­borzásra. Innen kiindulva látogatta Szilágy megy falvait, köztük Krasznát is, hirdetve bennük az evangéliumot. Ebben az időben még csak négy helyen volt gyülekezet a Szilágyságban.

 

Kezdeti időszak (1905-1932)

Az úttörő misszió eredményeként 1905 elején, Krasznán már rendszeresen összegyűl egy csoport érdeklődő, az Ige hallgatására. Emlékezetes az a kezdő összejövetel, amely a Papp Ferencné házánál volt. Ezen az istentiszteleten a Mózes első könyve 6. rész 6. versét olvasták „Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében.” Az Úr aztán megadta, hogy a hallgatóság közül ketten, név szerint Pap Mihály és Szabó Sára bűnbánatra és hitre jussanak. Ők a megtérésükkel egy időben elhatározták, hogy a bemerítés parancsának is engedelmeskednek. Ennek következtében 1905. június 22-én úgy Pap Mihály, mint Szabó Sára hitvalló bemerítésben részesült Nagyfaluban, a Berettyó folyóban. Akkor még nem volt tanácsos Krasznán bemerítést tartani az emberek ellenséges magatartása miatt. A szabadtéri bemerítést Kornya Mihály végezte.

Pap Mihály és Szabó Sára lettek tehát a Krasznai Magyar Baptista Gyülekezet alapító tagjai. A saját családtagjaik és honfitársaik részéről nekik is próbák tüzét kellett kiállniuk: megvetést és szidalmazást. Ők viszont bátran és örömmel vállalták ezeket. Isten titokzatos munkája révén e két személy gyalázása nemhogy elfojtotta volna a kicsiny missziót, hanem inkább nagyobb érdeklődést váltott ki a többi emberek között az új mozgalom iránt. Kornya Mihály később tovább látogatta Krasznát, és ennek eredményeként egy évvel később, 1906-ban már nyolcan-tízen is megtértek, akik szintén bemerítkeztek, ugyancsak Nagyfaluban.  Név szerint ezek a következők voltak: id. Baricsán Mihály, Bogya Erzsébet, Hajas József, Hajas Józsefné, Papp Ágnes, Farkas Mária, Papp Erzsébet. Ez évben a gyülekezeti összejöveteleket testvéreink Kovács Ferencné házánál tartották.

 

 

A kicsiny gyülekezet elöljárója Hajas József testvér volt. A lelki munka folytatódott tovább, a krónika följegyzése szerint 1907-ben Sámsoni István körzeti prédikátor két alkalommal is alámerített krasznaiakat. Ebben az évben merítkezett alá: Szűcs Pál, Szígyártó Elek, Szígyártó Zsuzsánna, Torma Sándor, Ids. Baricsán Mihályné, Szígyártó Mihály, Kocsis Zsuzsanna (aki 1980-ban, a gyülekezet 75 éves jubileuma idején még élt).

Bemerítések a kezdeti időszakban (1905-1932)

Év Ahol a bemerítés történt Bemerítő lkp. neve Tagok
1905 Nagyfalu Kornya Mihály 2 tag
1906 Nagyfalu Kornya Mihály 7 tag
1907 Kémer Sámsoni István 3 tag
1907 Nagyfalu Sámsoni István 7 tag
1909 Nagyfalu Kornya Mihály 1 tag
1910 Kraszna Sámsoni István 1 tag
1911 Kraszna Sámsoni István 2 tag
1913 Nagyfalu Kornya Mihály 2 tag
1915 Nagyfalu Kornya Mihály 1 tag
1915 Perecseny Kornya Mihály 2 tag
1915 Perecseny Kornya Mihály 1 tag
1916 Kraszna Széll Mihály 3 tag
1917 Kraszna Kerekes Bálint 3 tag
1918 Balla Kerekes Bálint 2 tag
1923 Bagos Alafi Zsigmond 5 tag
1924 Érszőllős Kerekes Bálint 1 tag
1924 Nagyfalu Szabó László 1 tag
1924 Perecseny Szabó László 1 tag
1926 Perecseny Szabó László 4 tag
1926 Perecseny Szabó László 1 tag
1927 Nagyfalu Szabó László 1 tag
1927 Perecseny Szabó László 2 tag
1927 Balla Kerekes Bálint 1 tag
1928 Nagyfalu Szabó László 3 tag
1929 Balla Kerekes Bálint 1 tag
1930 Nagyfalu Szabó László 1 tag
1930 Balla Szabó László 2 tag
1931 Nagyfalu Szabó László 3 tag
1932 Perecseny Weniger András 1 tag
Összesen: 65 tag

 

Krasznán tartott bemerítési ünnepélyek a kezdeti időszakban:

    • 1910-ben Sámsoni István végzett alámerítést. A keresztelendők között krasznaiak és bagosiak voltak.
    • 1911 aug. 27-én Sámsoni István merített be perecsenyieket és kecelieket.
    • 1917-ben Széll Mihály testvér végzett bemerítést, amikor megkeresztelte az egrespataki gyülekezet 16 tagját és egy keceli fehérruhást.
    • 1917 jun. 17-én újból bemerítés volt Krasznán, Kerekes Bálint bagosiakat és krasznaiakat merített alá.
  • 1917 aug. 12-én Kerekes Bálint ismét bemerítést végzett, amelyen 28 tagot, nagyfalui, keceli és bagosi testvéreket merített alá.
  • 1918-ban ismét Kerekes Bálint tartott bemerítést.
  • 1926-ban Sámsoni István tartott bemerítést.
  • 1926-ban ismét, Szabó László testvér tartott bemerítést.

 

Bemerítések Kulcsár István lelkipásztor idején (1932-1945)

 

Év Ahol a bemerítés történt Bemerítő lkp. neve Tagok
1933 Perecseny Weniger András 1 tag
1934 Nagyfalu Kulcsár István 2 tag
1935 Nagyfalu Szabó László 1 tag
1936 Perecseny Kulcsár István 1 tag
1937 Kémer Weniger András 1 tag
1938 Nagyfalu Szabó László 1 tag
1938 Perecseny Weniger András 3 tag
1939 Balla Kerekes Bálint 1 tag
1940 Kraszna Kulcsár István 3 tag
1941 Nagyfalu Szabó László 1 tag
1942 Nagyfalu Weniger András 1 tag
1943 Nagyfalu Kulcsár István 1 tag
1944 Kraszna Szabó László 1 tag
1945 Perecseny Kulcsár István 2 tag
1946 Perecseny Kulcsár István 2 tag
1945 Kraszna Juhász Lőrinc 8 tag
Összesen: 30 tag

 

1945-1964 időszakról az adatok hiányosak.

 

Bemerítések Nagy Mihály lelkipásztor idején (1965-1976)

 

Év Ahol a bemerítés történt Bemerítő lkp. neve Tagok
1965. dec. 24 Kolozsvár Dénes Ferenc 2 tag
1969. nov. 19 Balla Mike Béla 4 tag
1967. dec. 22 Balla Nagy Mihály 5 tag
Bemerítések a (régi) imaház új medencéjében:
1969. nov. 2 Kraszna Nagy Mihály 2 tag
1970. szept. 20 Kraszna Nagy Mihály 6 tag
1972. okt. 21 Kraszna Nagy Mihály 2 tag
1973. nov. 14 Kraszna Nagy Mihály 16 tag
1974. aug. 18 Kraszna Nagy Mihály 26 tag
1976. aug. 23 Kraszna Nagy Mihály 25 tag
Összesen: 88 tag

 

Összegezve, a gyülekezet taglétszáma a következőképpen alakult:

Év Tagok Hozzátartozók
1905-ben 2 tag
1906-ban 9 tag
1924-ben 60 tag
1950-ben 163 tag
1961-ben 218 tag
1962-ben 221 tag
1963-ban 223 tag 117
1973-ban 228 tag 148
1975-ben 240 tag 139
1977-ben 251 tag 130

 

A tagok és hozzátartozók száma 1977-ben tehát 381 személy volt.

Az 1992-es népszámlálás szerint 390 személy vallotta magát baptistának Krasznán, 2002-ben 468, 2011-ben pedig 696 személy.

Az első imaházak

Az első imaház

A helybeli gyülekezet taglétszáma az évenkénti bemerítések által állandóan nőtt. A gyülekezeti összejövetelek helyét testvéreinknek időről-időre változtatniuk kellett. Több helyet is meg kell említenünk, ahol testvéreink helyet béreltek, így az Alszeg nevű utcában, a Nyáradi féle helyen, az ipar társulás házában a Mester utcában, a Vetyén, a Sólyom Pálné házánál, valamint a Hajas József testvér házánál, és még más helyeken is. Végül elérkezett az idő, hogy 1924-ben az alig hatvan tagú gyülekezet megvásárolja 70.000 lejért azt a házas telket ahol valamikor a „Kis pipa” nevű vendéglő működött. Ezt az akciót, más testvérekkel együtt a Juhász Lőrinc testvér is nagyban támogatta. Ez az épület imaházként szolgált 19 éven át. Itt a vásárlásoknál említjük meg, hogy gyülekezetünk 1935-ben temetőkertet is vásárolt.

A gyülekezet azonban folyton növekedett, és az akkori imaterem az ’50-es években szintén szűknek bizonyult a szaporodó gyülekezet befogadására. Így 1956-ban a gyülekezet elérkezettnek látta az idő, hogy új imaházat építsen.

A második imaház

A gyülekezet fejlődése során az eddigi hely később szűknek bizonyult, így 1949-ben a mai kultúrotthon területét vásárolta meg a gyülekezet báró Györfi Lajostól, 97 ezer lejért. Az akkori kommunista rendszernek azonban óriási szálkát jelentett, hogy a baptisták a község központjába építsenek imaházat. Ezért a polgármesteri hivatal rögtön cserét ajánlott fel: egy mész és fa kiárusítási piac területét a Vetye utcán, a jelenlegi imaház területén, amely cserét kötelező volt elfogadni. Ezt a területet az akkori néptanács adta, az állami egyházügyi hivatal és a vallásügyi ellenőr (inspector) jóváhagyásával, a már megvásárolt központi terület helyett. A helycsere előnyös volt, mert a régi hely, ahol ma a Kultúrház van, sokkal forgalmasabb, zajosabb része községünknek. Így épült a Vetyére a második imaház, amelynek megnyitására 1957-ben került sor. Az új fakészítményű épület 10×20 m volt, két karzattal, és három bejárattal.

Az 1955-ben kapott telekre Dénes Ferenc testvér közbenjárására sikerül megszerezni az engedélyt a gyülekezeti építéshez, sok áldozatos és fáradságos munka után 1957-ben öröm ünnepe volt a gyülekezetnek, amikor felavatták az új, tágas és szép imaházat. Az átköltözés a régi imaházból ünnepélyes keretek között történt, az átvonulás Dénes Ferenc kolozsvári lelkipásztor vezetésével, valamint a ballai és a krasznai összevont fúvóskarok kíséretével vonult át.

1965-ben az új imaház köré közösségünk vasbetonkerítést építetett. A kerítés megépítésének feladatát a kőműves Bódizs János krasznai lakos vállalta. 1966-ban az új imaház külső vakolást kapott. E munkálatok Németh László kőműves irányítása alatt lettek elkezdve és befejezve. 1968-ban ugyancsak a Németh László kőműves mester irányítása alatt korszerű bemerítési medence épült a hozzátartozó öltözővel együtt.

1977-ben a gyülekezet lelkipásztori lakást vásárolt. 1983-ban a gyülekezet szükségesnek vélte egy mellékterem építésének elkezdését, a hátsó udvarban. Az akkori megyei kommunista hatóságok semmilyen írásbeli engedélyt nem adtak az építésre. Mivel azonban a helybeli hatósággal szóbeli megegyezés történt, a gyülekezet mégis elkezdte az építkezést, amit a tagok áldozatos munkája révén még abban az évben be is fejeztek (Közben a megyétől kiküldött ellenőrök büntetése sem maradt el). Egy hétköznapi istentiszteleti terem lett építve alul, felül pedig vasárnapi iskolás szobák a gyermekek számára.

Jelenlegi imaház építése – 1990-1995

A jelenlegi imaház építése 1990-ben, a pünkösdi bemerítés után kezdődött, és 1995-ben fejeződött be. (1990 karácsonyán már az alagsorban gyűlt a gyülekezet). Úgy az idősek, mint a fiatalok, szívvel-lélekkel dolgoztak. Bár tehetsége, lehetősége és akarata szerint mindenki kivehette a részét a munkából, talán külön megemlíthetjük a következő kulcsembereket: id. Balla Sándor testvért Perecsenyből, Bihari Béla testvért Zilahról, valamint id. Dimény Ferenc és id. Király István testvéreket Krasznáról. Darabont Miklós testvér felajánlotta házát a mindenkori konyha céljára, amely ajánlatot a gyülekezet meg is ragadott. Gerhard Malessa, a németországi Dortmund-ból való gyülekezeti vén és karvezető testvér volt az építés fő támogatója, akit közben el is neveztek „a krasznai baptisták németországi külügyminiszterének”. Megemlítjük még Karl Heiz Walter-t, az Európai Baptista Föderáció főtitkárát, aki szintén besegített az építkezésbe. Az új imaház megnyitó ünnepélyére 1996 novemberében került sor.

Az építkezés vége fele Gergely Pál lelkipásztor elfogadta az ippi gyülekezet meghívását, a krasznai gyülekezet ismét lelkipásztor nélkül maradt. Ez az állapot öt évig tartott. Időközben Hunter Vadász János testvér Amerikából, valamint Szűcs Sándor testvér Erkedről vendég-, illetve ügykezelő lelkipásztorként szolgált a gyülekezetben. Ők ösztönözték a gyülekezetet újabb lelkipásztor hívására.

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

A Gyülekezet megszervezése

Az 1905/6-ban megalakult kicsiny gyülekezet megválasztotta az első gyülekezeti elöljárót Hajas József testvér személyében, igehirdetőként pedig Vincze K. Pál testvért. A Hajas József testvér szolgálataira hálás szívvel gondol vissza gyülekezetünk. Ez egyszerű ember, Isten kezében áldott eszköz volt a gyülekezet számára, példás élete által, és sok, de könnyen érthető illusztrációk által testvérünk a gyülekezeti élet fejlődését szolgálta.

A gyülekezet töretlen fejlődését gátolta az első világháború kitörése. A háború vészfelhője a krasznai gyülekezet egét is beborította. Több testvér el kellett búcsúzzon a gyülekezettől a katonai szolgálatra való bevonulás miatt, köztük Hajas József testvérnek is. Így 1914-ben a gyülekezet elöljárójaként Szabó Pál testvért választotta meg. Testvérünknek sok terhet kellett hordoznia a háború miatt, úgy is, mint gyülekezeti elöljáró, de az Úr erőt és segítséget adott teherviselésben. Ebben az időben vendég testvérek is látogatták a gyülekezetet a Kerekes testvér mellett, akik közről megemlítjük Weniger András és Balla Sándor, valamint Ács László testvért. Ebben az időben Szűcs Pál és Papp Sándor testvér volt a gyülekezetben az énekvezér. Az árván maradt gyülekezet sokszor gyászéneket énekelt. A Jó Isten megelégelte a vérontást, a háború befejeződött, s akik életben maradtak hazajöttek.

A hazatértek közt volt Hajas József testvérünk is, akit újból megválasztotta a gyülekezet elöljárónak, és 1918-ban diakónussá is avatták. Évtizedeken keresztül sok alkalommal zavarta meg közösségünket külső ellenség is. 1920-ban a hatóság az egész országban bezártatta az imaházakat. Az Úr nem hagyta sokáig szenvedni népét. Nemsokára újból megnyíltak az imaház ajtók. Gyülekezetünk taglétszáma ebben az időben körülbelül 58-60-ra emelkedett.

Különösen említésre méltó az ún. „téli munkások” látogatása, akik közül megemlítjük, Wéniger Andrást és Reinbold testvért Hadadból, Hiri Józsefet és Bihari Sándort Érszőllősről, Oláh Imrét és Jári Mihályt Kémerről, Oláh Jenőt, Csiki Mihályt Nagyfaluból, Gergely Bálintot, Eszes Pált Bagosról, Papp Mihályt Alsóvalkóról, Boncidai Jánost Perecsenyből, Máté Gergelyt és Kallós Pétert Balláról, és még sorolhatnánk sok másokat is. Bár a gyülekezeti munka a megalakulástól kezdve állandóan folyt, hiszen Kocsis Zsuzsánna testvérnő első szavalóként már 1908-ban elmondja az első költeményt melynek címe: „A Biblia Isten szava”, kiterjedtebb gyülekezeti és ifjúsági munkáról a háború után, azaz a 20-as évek után beszélhetünk. 1923 telén, imaházmegnyitó ünnepély alkalmával, Alaffi Zsigmond fugyivásárhelyi prédikátor tartott alámerítést, amikor kilencen merítkeztek alá, köztük az első fiúk, név szerint Szígyártó Sándor, Németh János, Mitruly Ferenc, Mike Károly, Nyeste András, Dimény István, aki a 75 éves jubileum alkalmával, 1980-ban még életben volt.

1924-ben megalakult a vasárnapi iskola, amelynek első tanítója Szűcs Pál testvér lett. Később tanítóként megválasztották Dimény Mózest, Dimény Istvánt, id. Hajas Miklóst és Hajas Jánost. Az iskolának 1928-ban már 28-30 tagja volt. 1955-re a vasárnapi iskolások száma 110-re emelkedett. Ebben ez időben tanítóként ifj. Hajas Miklós testvér foglalkozott a vasárnapi iskolásokkal, aki feladatát buzgósággal és nagy szeretettel teljesítette.

Később a tanulók csoportokra lettek felosztva, minden csoport élén egy-egy tanító állt. Ezek között megemlítjük id. Veres Árpád testvért, id. Bódizs Mártont, Papp Imrét, ifj. Dimény Ferencet. Egy ideig a leányok csoportjával nőtestvérek is foglalkoztak. Itt megemlítjük Szabó Elekné testvérnőt. Ma a vasárnapi iskolások összlétszáma megközelítőleg 150.

Visszatérve a belső gyülekezeti élet szervezkedésére, meg kell említeni, hogy amikor a gyülekezeti taglétszám kb. 80-ra emelkedett, a Szabó László prédikátor testvér irányítása alatt a gyülekezet megválasztotta az első bizottságot. E bizottság 5 tagból állott, név szerint a következők: id. Hajas József, aki egyben gyülekezeti elöl­járó, Vincze Pál, Luka József, Szabó Sándor, és Szűcs Pál alkották e bizottságot. Hajas József testvérünk e tisztséget 1930-ig töltötte be. Mint emlékezetes, testvérünk már a háború előtt is hosszú ideig betöltötte e tisztséget.

Testvérünk után elöljáróként a gyülekezet 1930-tól 1940-ig Szabó Sándor testvért választotta meg, aki a gyülekezet sorsát szívén hordozta, az adakozás terén mintakép volt. Családját keresztyén rendtartás szerint nevelte, a harmincas évek eseményei közül megemlítésre méltó az 1937. augusztus 15-én, Krasznán megtartott bemerítési ünnepély. E bemerítés a Szilágysági baptista misszió új eseményeként van feljegyezve a történelemben, amikor 55-en öltöztek fehérruhába a Szilágy megye gyülekezeteiből. A bemerítést a Kraszna folyóban tartották. A fehérruhásokat Szabó László és Wéniger András testvérek merítették alá. Nagy sátor épült az imaház udvarán erre az alkalomra, az ünnepi közönség befogadására, mivel a teremben e nagy tömeg fele sem fért volna el. Jelen voltak itt még más szilágysági lelki munkások is, kik között Kulcsár István és Balla Sándor testvér. Ugyancsak 1937. november 14-én Konferenciát tartottak Rátonban, ahol megalakult a perecsenyi körzet a következő gyülekezetekből: Szilágyperecseny, Kraszna, Ráton, Krasznahorvát, Magyarkecel, Szilágysomlyó, Selymesilosva és Varsolc. Körzeti prédikátorként Kulcsár István testvért választották meg. Segéd lelkimunkásként Szabó Sándor testvért ajánlották, aki később felavatott diakónusként dolgozott a körzetben Kulcsár testvér mellett.

 

Bemerítés 1937. aug. 15-én

Szívós Kálmán testvér feljegyzései révén az 1937. aug. 15-én tartott bemerítési ünnepségről olvashatunk rövid tájékoztatást az Igazság Tanújában:

„Az Úrtól gazdagon megáldott, szépen sikerült alámerítési ünnepség volt. A Szilágy megyei hitközség területén, Krasznán történt.

Ezen a napon sok lelki örömben volt részünk, annál is inkább, mivel úgy szólván Szilágy-megye minden gyülekezetéből voltak jelen testvérek. Dicséretre méltó a krasznai testvéreinknek azon intézkedése, mely szerint előző nap, egy szép sátort emeltek fel az imaház udvarán a közönség számára, melynek láttán a fele része sem fért volna el a különben is tágas imateremben.

A délelőtti program az imaház udvarán, a következőképpen folyt le:

9 órai kezdettel hálaadó imaóra volt, a 105. Zsoltárrész 1-5 verse alapján, melynek levezetésével Kovács Ferenc tv.-t (Hadad) bízták meg. Imaóra után istentisztelet következett, melyen Balla Sándor, a ballai körzet elöljárója szolgált, aki a nemzetközi lecke lapján igen szép beszédet tartott a hívők egymás iránti szeretetéről, és testvéri egyetértésről, mely jó tulajdonságokat csak az Úr adhatja meg az Őt szeretőknek.

Istentisztelet után néhány karének és zeneszám, majd ebéd következett.

Délután 2 órakor már ismét az imaház udvarán voltunk összegyülekezve, ahol mielőtt a vízhez indultunk volna, Gönci Károly tv. (Zilah) tartott rövid, de figyelmet lekötő istentiszteletet. Ennek végezetével az egész község érdeklődése a Balla-i fúvós zenekar akkordjai mellett, szép sorrendben, a vízhez indultunk. A víznél, ahol az érdeklődők számára igen alkalmas térség volt, Szabó László testvér (Nagyfalu), a Szilágy megyei hitközség elnöke tartott alkalmi beszédet. A nagyszámú hallatóság előtt felolvasta a szerecseny komornyik alámerítéséről szóló igét. Véninger András tv. pedig megható szavakban imádkozott a keresztelendőkért. Ezek után ugyancsak vezetett testvérek által 55 fehérruhás lélek lett alámerítve a Kraszna folyó hullámaiban. Az alámerítési aktus mintegy ezer ember jelenlétében a legjobb rendben folyt le. A jó rend fenntartásáért külön elismerést érdemel a helybeli csendőrparancsnok (örsp.) is.

A víztől ismét az imaházba vonultunk, ahol az új tagok beiktatása következett.

A szent vacsorát közösen szolgáltatták ki: Szabó László, Véninger András, Kulcsár István és Balla Sándor testvérek.

Este vacsora után Istentisztelet volt, majd ifjúsági egylet programja következett, mely alkalommal sok szép karénekek, szavalatok, zeneszámok és előadások hangzottak el. Ugyanannyira, hogy az ünnepség a késő éjjeli órákba nyert befejezést.

Nem mulaszthatjuk el, hogy ezen a helyen is meg ne emlékezzünk a krasznai testvéreink vendégszeretetéről, amellyel fogadták a vendégeket.

Az Úr nevelje az új plántákat, hogy gyümölcsözzenek az Ő dicsőségére, népének pedig adjon sok ilyen áldásteljes örömnapot.”

 

A gyülekezet ének-zenei munkája

Baptista népünk egyik legkimagaslóbb ismertetője volt és maradt, hogy mindig nagyon szerettek énekelni. Ezt nemcsak az imaházakban tartott összejöveteleken, hanem otthon és a munkában is nagy örömmel tették. Volt olyan, hogy a földművesként dolgozók hívő seregének énekétől zengett a határ. Máskor az imaházakból kihallatszó énekekre tértek be oda emberek, akik többet nem maradtak el. A kezdetekben kézzel írott énekes füzeteket használtak, amit bárki lemásolhatott. Ebben az időben sok új ének született, amit Isten az újjászületett hívők közül többeknek is adott.

Közös éneklés: harmónium-, és orgonavásárlások

Elődeink korán gondoltak arra, hogy a Biblia igazságainak terjesztése mellett igen fontos az istentiszteletek hangulatának emelése szempontjából az éneklés. A krasznai gyülekezet megalakulásának kezdeti időszakában több ízben megjelent Krasznán Szilágyi Ödön testvérünk Bagosról, aki az éneknek hűséges mestere volt. Alázatos megjelenésével, kedves modorával, vonzó egyéniségével különösen az ifjúságot ragadta magával. A legrégebbiek emlékezése alapján a legelső énekek az „Odafent a Golgotán” című volt. A másik: „Mi tanuljuk a keresztyén eljárást”, a harmadik „Nyitva a mennyország szép kapuja”. Sok örömmel énekelték az új énekeket, akiknek szívében égett az első szeretetnek tüze.

A helybéli gyülekezeti tagok részéről Szűcs Pál testvér foglalkozott először az énektanítással.

Amikor az első világháború miatt a gyülekezeti tagok közül többen el kellett búcsúzzanak otthonuktól, Papp Sándor testvér volt az élenjáró az éneklés és énektanítás terén.

1941-ben a testvérek harmóniumot vásároltak, ez által élénkebben, kellemesebben hangzott a gyülekezet éneklése.

1960-ban a gyülekezet egy nagyobb, erősebb, jó minőségű harmóniumot vásárolt.

1970 Szept. 20-án klasszikus orgona felavatására került sor. Ezt az orgonát a krasznai katolikus templomból vásárolta meg a gyülekezet, és Szabó Gy. László orgonaépítő mester testvér épített újjá. Az orgona megépítése sok áldozatába került a gyülekezetnek, de a közös énekek éneklése orgonakísérettel kimondhatatlan jó lelki légkört hozott létre. Ezt az orgonát az új imaházba is beépítették, amelyet 2019-2020-ban egy Hollandiából vásárolt 21 regiszteres, elektromos vezérlésű klasszikus orgona váltja fel, amit Király Antal, ballai orgonaépítő mester épít újjá.

 

Az énekkar megalakulása – 1930

A közös énekek mellett nagyon hamar énekkarok alakultak, amiben Szilágyság egyik legkiemelkedőbb egyénisége a szilágybagosi Szilágyi Ödön volt, aki elesett az első világháborúban. Az 1930-as években kezdtek karénekeket tanulni a krasznai baptista gyülekezetben. A megalakult énekkar 1931-ben, egy menyegzőn énekelt először az istentiszteleten.

Később a Szilágyballán megrendezett karmesteri tanfolyamra két ifjút küldött a gyülekezet: Szűcs Ferenc és Hajas Márton testvéreket. Visszatérve a karmesteri tanfolyamról, lelkesen tanították, nevelték az énekkart. Munkájuk szép eredménnyel járt: sok szép, új éneket tanult az énekkar. Ebben a munkában legtöbbet Szűcs Ferenc testvér fáradozott.

Voltak énekkari tagok, édesanyák, akik kisgyermeküket otthon hagyták, és eljöttek az énekórákra. Míg a gyermek talán sírdogált a bölcsőben, otthon, ők az énekpróbákon tanulták az újabb és újabb énekeket. A nehézségek dacára az énekkar évről évre erősödött.

1941-ben Szabó Elek testvér ifjú szívvel, nagy eredménnyel, meleg szeretettel végezte az énektanítást. Tűrelmes, gyöngéd lelkülettel sok akadályt győzött le. Szabó Elek nemcsak az énekkarnak, hanem a fúvós zenekarnak is tagja és vezetője lett.

1944-ben egy 16 éves ifjú, ifj. Hajas Miklós testvér dolgozott az énekkar újjászervezésén. Bátorsággal és hittel, szorgalmasan tanította az énekeket, és Isten meg is áldotta őt jó eredménnyel. Az új énekek között, amelyeket ebben az időben tanult meg az énekkar, volt: „Boldogság szép hazája, te”, „Ismered-e Isten szeretetét”, „Hozzád jövünk égi Atyánk”, „Nagy öröm tölti el szívünket”, „Saul-Saul”, „Ó, jöjj, te bűnös lélek, jöjj Jézushoz”, „Mindnyájan jöjjetek”. Testvérünk költői tehetséggel is rendelkezett, így szerzett is új énekeket.

A fúvószenekar megalakulása – 1947.

1947-ben a baptista közösség odáig fejlődött, hogy megalakult a fúvós zenekar, amelyhez a gyülekezet hangszereket vásárolt. Ekkor a megalakult fúvószenekar még csak négy darab hangszerrel működött. Némely gyülekezeti tag sokat áldozott a hangszerek megvásárlására, mások pedig arra, hogy azok használatban legyenek. 1947. őszén kezdtek el zenélni, nyilvánosan. A legelső kedvenc énekük: „Ha majd a trombita hegyen-völgyön megszólal”. A következő évben, 1948-ban, a gyülekezet már 12 darab feljavított hangszerrel rendelkezett. 1950-es években a Kraszna-i Baptista gyülekezet fúvószenekara 11 hangszerrel zenélt. A zenekart ifj. Hajas Miklós karmester tanította és vezetette. A 70-es évek elején, néhány évnyi pihenés után, nagy lendülettel, örömmel vették újra kezükbe a hangszert a krasznai testvérek. A régieket is átjavítva, megújítva, és újakat is vásárolva a hangszerek száma 26-ra emelkedett. A zenekar és az énekkar ekkori újjászervezésén Dimény I. Sándor foglalkozott. Testvérünk új zenedarabokat is írt és tanított. 1947-ben a gyülekezet akkori tagjai megtették az első lépéseket annak érdekében, hogy a zenekar a mostani színvonalon szolgálhasson Istennek a fúvós hangszerekkel. Az elindulás nehézségekkel, áldozatkészséggel és önfeláldozással szegélyezett útjáról Dimény István kézzel írott feljegyzése tanúskodik: „A helybéli gyülekezet férfiai sokat gondolkoztunk, hogy a gyülekezetünk ifjúságát miként tehetnénk boldogabbá az Úr lábainál, és hogy Krisztushoz több lelket hozhassunk, míg az óhajtott és várva-várt idő megérkezett 1947 őszén, amikoris néhai Nyeste Ambrus egy gyülekezeti estén hozzám jött és azt mondta: Pista testvér, Zilahon van négy hangszer eladó, nem vesszük meg?…”

 

A pengetőszenekar megalakulása – 1973

1973-ban Dimény I. Sándor testvér a pengetős zenekart is megszervezte, beindította az ifjúság keretében. A pengetős zenekar kezdeti időszakában többek között a „Legyen szívünk vidámsággal” című éneket zenélték. A későbbi években a pengetős zenekar taglétszáma 40 tag fölé növekedett, amíg ma valódi szimfonikus zenekarrá nőtte ki magát.

 

 

 

Lelki ébredés a ’60-as években

1960-ban a krasznai gyülekezetnek már kétszáz tagja volt. A gyülekezet azonban zömében elközömbösödött tagokból állt. 1959 késő őszén Hajas Miklós testvér ellátogatott Kémerre, ahol érdekes dolgokat tapasztalt a hívők életével kapcsolatosan. Igazi hívőkre talált ott, amely nagyon megmozgatta a szívét és a lelkiismeretét. Meg is hívta őket Krasznára, akik már abban az évben el is jöttek, az adventi időszakban. Aztán újra eljöttek a Kémeriek 1960. január egyik vasárnapján, akik az ébredés igazi eszközeinek bizonyultak: id. Gergely Pál, Nagy Károly, Géczi Andor és Ábrányi Szabó András. Az ő szolgálatuk nyomán aztán nagy megmozdulások következtek. A gyülekezeti tagok bűnbánatra jutva kértek egymástól bocsánatot. Ekkor derült ki, – a bűnvallás során –, hogy a Sátán milyen rejtett bűnökkel kötözte meg a gyülekezet tagjainak nagy részét.

A nyilvános istentiszteletekkel párhuzamosan azonnal elkezdődtek a késő éjszakába nyúló házi összejövetelek is. Sokat imádkoztak egymás megújulásáért, újabb megtérésekért és az ébredés terjedéséért. Az ilyen összejöveteleken a bibliázás mellett rengeteget énekeltek, ami szerves részévé vált az ébredésnek. Az ébredési énekeket egymástól másolták kézzel, és így terjesztették azokat tovább. Az ébredés jellegzetessége közé tartozott a bűn megvallása, az üdvbizonyosság elnyerése, az ige tanulmányozása, az éneklés és a misszió. Külön hangsúlyt kapott a világtól való elszakadás fontossága és a szentségre való törekvés jelentősége. Ennek az egész szilágyságot átölelő ébredésnek későbbi megnyilvánulásai is voltak. 1977-ben például az ifjúság körében történt kiemelkedőbb megújulás, amelynek emléke ma is áldott az atyafiak számára, akárcsak az ébredés emléke.

A hit hangjai 1905. kiadásának 169. számú éneke az egyik elindítója volt az ébredésnek:

1. Mit tegyek én? Uram, mihez fogjak?
Felébredt a szívem! Ím’ látom most, hogy így nem élhetek,

Kegyért kell esdenem! Nem gondoltam sok bűneimre,
Mik most eszembe jutnak, íme! Mit tegyek én?

2. Mit tegyek most? Nyugalmam nincs nekem,
Meg térve nem vagyok. A szívem holt, s ha tetteim nézem,

Szörnyen elborzadok! Hitemmel önmagam megcsalatam;
Imámmal Istennek hazudtam. Mit tegyek most?

3. Mit tegyek most? Rossz tetteim sokak,
Ez bánt most oly nagyon! Jóvá tenném, de képes nemvagyok.

Időm, ah, hol vagyon! Ti elveszett napok hol vagytok?
Ezt kérdem sírva miattatok: Mit tegyek most?

4. Mit tegyek most? Uram, adj énnekem Üdvös bűnbánatot,
Mellyel a bűnt szívemből megvetem,

S miatta sírhatok. Szegénységem hadd jól éreznem,
Bűn e immel törj össze engem! Alázz meg jól!

5. Most mit tegyek? Megragadlak téged, Édes Üdvösségem,
És tartalak, míg biztos nem leszek,

Hogy megbocsátsz nekem; Míg teljes lesz békém Te veled,
A bűn rabságától ment leszek, S nyugodhatom!