Zsoltárok 57. rész

 
Zsolt 57:1 Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elől a barlangba menekült.
Zsolt 57:2 Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek.
Zsolt 57:3 A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felőlem.
Zsolt 57:4 Elküld a mennyből és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelőt. Szela. Elküldi Isten az ő kegyelmét és hűségét.
Zsolt 57:5 Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.
Zsolt 57:6 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!
Zsolt 57:7 Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én előttem, de ők estek abba. Szela.
Zsolt 57:8 Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!
Zsolt 57:9 Serkenj fel én dicsőségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!
Zsolt 57:10 Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.
Zsolt 57:11 Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhőkig a te hűséged.
Zsolt 57:12 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!