Zsoltárok 144. rész

 
Zsolt 144:1 Dávidé. Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, [s] viadalra az én ujjaimat.
Zsolt 144:2 Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: ő veti alám népemet.
Zsolt 144:3 Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?
Zsolt 144:4 Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.
Zsolt 144:5 Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
Zsolt 144:6 Lövelj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.
Zsolt 144:7 Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak kezéből;
Zsolt 144:8 A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.
Zsolt 144:9 Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;
Zsolt 144:10 Ki segítséget ád a királyoknak, [s] megmenti Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától.
Zsolt 144:11 Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezéből, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.
Zsolt 144:12 Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.
Zsolt 144:13 Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken.
Zsolt 144:14 Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.
Zsolt 144:15 Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene.