Zsoltárok 130. rész

 
Zsolt 130:1 Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!
Zsolt 130:2 Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!
Zsolt 130:3 Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!
Zsolt 130:4 Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!
Zsolt 130:5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.
Zsolt 130:6 [Várja] lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.
Zsolt 130:7 Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!
Zsolt 130:8 Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.