Énekek éneke 6. rész

Énekek 6:1 Szép vagy én mátkám, mint Tirsa [városa,] kedves, mint Jeruzsálem, rettenetes, mint a zászlós tábor.

Énekek 6:2 Fordítsd el a te szemeidet én tőlem, mert azok megzavarnak engem. A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája, melyek a Gileádról szállanak alá.

Énekek 6:3 A te fogaid hasonlók a juhok nyájához, melyek feljőnek a fördőből, melyek mind kettősöket ellenek, és meddő azok között nincsen.

Énekek 6:4 Mint a pomagránát darabja a te vakszemed, a te fátyolod alatt.
Énekek 6:5 Hatvanan vannak a királynék, és nyolczvanan az ágyasok és számtalan a leányzó.

Énekek 6:6 És az én galambom, az én tökéletesem, az ő anyjának egyetlenegye, az ő szülőjének választottja. Látják a leányok, és boldognak mondják őt, a királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik őt.

Énekek 6:7 Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal, szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, rettenetes, mint a zászlós tábor?

Énekek 6:8 A diófás kertekbe mentem vala alá, hogy a völgynek zöld fűveit lássam; hogy megnézzem, ha fakad-é a szőlő, és a pomagránátfák virágzanak-é?

Énekek 6:9 Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem az én nemes népemnek díszhintajába.

Én 6:10 Térj meg, oh Sulamit! térj meg, térj meg, hogy nézzünk téged! Mit néztek Sulamiton? mintegy Machanaimbeli körtánczot!