Zsoltárok 14. rész

 
Zsolt 14:1 Az éneklőmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék.

Zsolt 14:2 Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?

Zsolt 14:3 Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.

Zsolt 14:4 Nem tudják-é [ezt] mind a gonosztévők, a kik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat [pedig] segítségül nem hívják?

Zsolt 14:5 Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van!

Zsolt 14:6 A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az ő bizodalma.

Zsolt 14:7 Vajha eljőne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel.