Zsoltárok 132. rész

Zsolt 132:1 Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;

Zsolt 132:2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:

Zsolt 132:3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;

Zsolt 132:4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;

Zsolt 132:5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!

Zsolt 132:6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:

Zsolt 132:7 Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!

Zsolt 132:8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!

Zsolt 132:9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!

Zsolt 132:10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!

Zsolt 132:11 Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;

Zsolt 132:12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.

Zsolt 132:13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:

Zsolt 132:14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;

Zsolt 132:15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;

Zsolt 132:16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.

Zsolt 132:17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.

Zsolt 132:18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.