Zsoltárok 12. rész

Zsolt 12:1 Az éneklőmesternek a seminithre; Dávid zsoltára.

Zsolt 12:2 Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.

Zsolt 12:3 Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedő ajakkal kettős szívből szólnak.

Zsolt 12:4 Vágja ki az Úr mind a hizelkedő ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.

Zsolt 12:5 A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?

Zsolt 12:6 A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.

Zsolt 12:7 Az Úr beszédei tiszta beszédek, [mint] földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.

Zsolt 12:8 Te Uram, tartsd meg őket; őrizd meg őket e nemzetségtől örökké.

Zsolt 12:9 Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt.