Lukács 24. rész

« 23. részLukács evangéliuma »

 
Lk 24:1 A hétnek első [napján] pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely [más asszonyok is] velök.
Lk 24:2 És a követ a sírról elhengerítve találák.
Lk 24:3 És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.
Lk 24:4 És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:
Lk 24:5 És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?
Lk 24:6 Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,
Lk 24:7 Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.
Lk 24:8 Megemlékezének azért az ő szavairól.
Lk 24:9 És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.
Lk 24:10 Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab [anyja] Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.
Lk 24:11 De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.
Lk 24:12 Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.
Lk 24:13 És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
Lk 24:14 És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.
Lk 24:15 És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.
Lk 24:16 De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.
Lk 24:17 Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és [miért] vagytok szomorú ábrázattal?
Lk 24:18 Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?
Lk 24:19 És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek [esének] a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:
Lk 24:20 És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.
Lk 24:21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
Lk 24:22 Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
Lk 24:23 És mikor nem találták az ő testét, [haza] jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.
Lk 24:24 És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.
Lk 24:25 És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!
Lk 24:26 Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?
Lk 24:27 És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.
Lk 24:28 Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.
Lk 24:29 De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
Lk 24:30 És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
Lk 24:31 És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.
Lk 24:32 És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?
Lk 24:33 És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.
Lk 24:34 Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!
Lk 24:35 És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.
Lk 24:36 És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!
Lk 24:37 Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.
Lk 24:38 És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?
Lk 24:39 Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!
Lk 24:40 És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.
Lk 24:41 Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?
Lk 24:42 Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,
Lk 24:43 Melyeket elvőn, és előttök evék.
Lk 24:44 És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.
Lk 24:45 Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.
Lk 24:46 És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:
Lk 24:47 És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.
Lk 24:48 Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.
Lk 24:49 És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.
Lk 24:50 Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.
Lk 24:51 És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe.
Lk 24:52 Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;
Lk 24:53 És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.
 

« 23. részLukács evangéliuma »

 







 

« 23. részLukács evangéliuma »