•   0735 500 001
  •   info@kramaba.ro | kramaba2015@gmail.com

Lukács 22. rész

« 21. rész 23. rész »

 
Lk 22:1 Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik.
Lk 22:2 És a főpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg őt; mert féltek a néptől.
Lk 22:3 Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettőnek számából vala;
Lk 22:4 És elmenvén, megbeszélé a főpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja őt nékik kezökbe.
Lk 22:5 És azok örülének, és megszerződének, hogy pénzt adnak néki;
Lk 22:6 Ő pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy őt nékik kezökbe adja zenebona nélkül.
Lk 22:7 Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak;
Lk 22:8 És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük.
Lk 22:9 Ők pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük?
Lk 22:10 És ő monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, a melybe bemegy.
Lk 22:11 És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt?
Lk 22:12 És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el.
Lk 22:13 Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.
Lk 22:14 És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ő vele egyetembe.
Lk 22:15 És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melőtt én szenvednék:
Lk 22:16 Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.
Lk 22:17 És [a] pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:
Lk 22:18 Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa.
Lk 22:19 És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
Lk 22:20 Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.
Lk 22:21 De ímé annak a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon.
Lk 22:22 És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik!
Lk 22:23 És ők kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az ő közöttük, a ki ezt meg fogja tenni?
Lk 22:24 Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak.
Lk 22:25 Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak.
Lk 22:26 De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál.
Lk 22:27 Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.
Lk 22:28 Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben;
Lk 22:29 Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot,
Lk 22:30 Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét.
Lk 22:31 Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát;
Lk 22:32 De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.
Lk 22:33 Ő pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni!
Lk 22:34 És ő monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.
Lk 22:35 És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Ők pedig mondának: Semmiben sem.
Lk 22:36 Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát.
Lk 22:37 Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek.
Lk 22:38 Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Ő pedig monda: Elég.
Lk 22:39 És kimenvén, méne az ő szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig őt az ő tanítványai is.
Lk 22:40 És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.
Lk 22:41 És ő eltávozék tőlök mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék,
Lk 22:42 Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!
Lk 22:43 És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt.
Lk 22:44 És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.
Lk 22:45 És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt,
Lk 22:46 És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.
Lk 22:47 És mikor még beszéle, ímé sokaság [jöve,] melynek az méne előtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül: és közelgete Jézushoz, hogy őt megcsókolja.
Lk 22:48 Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?
Lk 22:49 Látván pedig azok, a kik ő körülötte [valának,] a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel?
Lk 22:50 És közülök valaki megvágá a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét.
Lk 22:51 Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt.
Lk 22:52 Monda pedig Jézus azoknak, a kik ő hozzá mentek, a főpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal?
Lk 22:53 Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.
Lk 22:54 Megfogván azért őt, elvezeték, és elvivék a főpap házába. Péter pedig követi vala távol.
Lk 22:55 És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és ők együtt leültek, Péter is leüle ő velök.
Lk 22:56 És meglátván őt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is ő vele vala!
Lk 22:57 Ő pedig megtagadá őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt!
Lk 22:58 És egy kevéssel azután más látván őt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok!
Lk 22:59 És úgy egy óra mulva más valaki erősíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is.
Lk 22:60 Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor ő még beszélt, megszólalt a kakas.
Lk 22:61 És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem.
Lk 22:62 És kimenvén Péter, keservesen síra.
Lk 22:63 És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén őt.
Lk 22:64 És [szemeit] betakarván, arczul csapdosák őt, és kérdezék őt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere?
Lk 22:65 És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván őt.
Lk 22:66 És a mint nappal lett, egybegyűle a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók: és vivék őt az ő gyülekezetükbe,
Lk 22:67 Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek:
Lk 22:68 De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok.
Lk 22:69 Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől.
Lk 22:70 Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!
Lk 22:71 Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából.

 

« 21. rész 23. rész »