•   0735 500 001
  •   info@kramaba.ro | kramaba2015@gmail.com

Lukács 20. rész

« 19. rész 21. rész »

 
Lk 20:1 És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe,
Lk 20:2 És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?
Lk 20:3 Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem:
Lk 20:4 A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől?
Lk 20:5 Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha [ezt] mondjuk: Mennyből; [azt] fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?
Lk 20:6 Ha pedig [ezt] mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt.
Lk 20:7 Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét [vala.]
Lk 20:8 És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
Lk 20:9 És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék.
Lk 20:10 És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.
Lk 20:11 És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.
Lk 20:12 És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.
Lk 20:13 Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.
Lk 20:14 De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!
Lk 20:15 És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal?
Lk 20:16 Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen [az]!
Lk 20:17 Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé?
Lk 20:18 Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.
Lk 20:19 És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot.
Lk 20:20 Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának.
Lk 20:21 Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:
Lk 20:22 Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?
Lk 20:23 Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?
Lk 20:24 Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.
Lk 20:25 Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.
Lk 20:26 És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.
Lk 20:27 Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt,
Lk 20:28 Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye [annak] feleségét, és támasszon magot az ő testvérének.
Lk 20:29 Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;
Lk 20:30 A másik vevé el azért annak feleségét, és az [is] magzatok nélkül halt meg;
Lk 20:31 Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.
Lk 20:32 Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.
Lk 20:33 A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.
Lk 20:34 És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak:
Lk 20:35 De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak:
Lk 20:36 Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.
Lk 20:37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.
Lk 20:38 Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek [Istene:] mert mindenek élnek ő néki.
Lk 20:39 Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!
Lk 20:40 És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.
Lk 20:41 Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?
Lk 20:42 Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől,
Lk 20:43 Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
Lk 20:44 Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?
Lk 20:45 És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak:
Lk 20:46 Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket;
Lk 20:47 Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.

 

« 19. rész 21. rész »