Lukács 18. rész

« 17. rész19. rész »

 
Lk 18:1 Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;
Lk 18:2 Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.
Lk 18:3 Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.
Lk 18:4 Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;
Lk 18:5 Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.
Lk 18:6 Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!
Lk 18:7 Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?
Lk 18:8 Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?
Lk 18:9 Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:
Lk 18:10 Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő.
Lk 18:11 A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.
Lk 18:12 Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek.
Lk 18:13 A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!
Lk 18:14 Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.
Lk 18:15 Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.
Lk 18:16 De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.
Lk 18:17 Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba.
Lk 18:18 És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?
Lk 18:19 Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.
Lk 18:20 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.
Lk 18:21 Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.
Lk 18:22 Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.
Lk 18:23 Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.
Lk 18:24 És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!
Lk 18:25 Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
Lk 18:26 A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?
Lk 18:27 Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.
Lk 18:28 És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!
Lk 18:29 Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,
Lk 18:30 A ki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.
Lk 18:31 És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak.
Lk 18:32 Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;
Lk 18:33 És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad.
Lk 18:34 Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.
Lk 18:35 Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.
Lk 18:36 És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?
Lk 18:37 Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.
Lk 18:38 És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
Lk 18:39 A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
Lk 18:40 És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt,
Lk 18:41 Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön.
Lk 18:42 És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.
Lk 18:43 És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig [ezt] látván, dicsőséget ada az Istennek.

 

« 17. rész19. rész »








 

« 17. rész19. rész »