2. Korintus 3. rész

 
2Kor 3:1 Elkezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek?
2Kor 3:2 A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember;
2Kor 3:3 A kik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.
2Kor 3:4 Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van.
2Kor 3:5 Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van:
2Kor 3:6 A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái []legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.
2Kor 3:7 Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orczájára arczának elmúló dicsősége miatt:
2Kor 3:8 Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata?
2Kor 3:9 Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?
2Kor 3:10 Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt.
2Kor 3:11 Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad.
2Kor 3:12 Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk;
2Kor 3:13 És nem, miként Mózes, [a ki] leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.
2Kor 3:14 De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el;
2Kor 3:15 Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre.
2Kor 3:16 Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.
2Kor 3:17 Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.
2Kor 3:18 Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.