Zsoltárok – igeversek

«

Előző

1

/

16

Következő

»

2014.01.07. Kedd - Zsolt 1:1-2

2018 Augusztus 05. Vasárnap De. - Zsolt 1:1-6 - Part1

2018 Augusztus 05. Vasárnap De. - Zsolt 1:1-6 - Part2

2022 Júl. 10. Vasárnap Du. - Zsolt 7:1-18 - dr. @iborzasi

«

Előző

1

/

16

Következő

»

Zsolt 1:1 Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül;
Zsolt 1:2 Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.
Zsolt 1:3 És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.
Zsolt 1:4 Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél.
Zsolt 1:5 Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében.
Zsolt 1:6 Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész.
Zsolt 2:1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
Zsolt 2:2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:
Zsolt 2:3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
Zsolt 2:4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.
Zsolt 2:5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:
Zsolt 2:6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
Zsolt 2:7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
Zsolt 2:8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
Zsolt 2:9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.
Zsolt 2:10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
Zsolt 2:11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
Zsolt 2:12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!
Zsolt 3:1 Dávid Zsoltára; fia, Absolon elől való futásakor.
Zsolt 3:2 Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!
Zsolt 3:3 Sokan mondják az én lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél, Szela.
Zsolt 3:4 De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsőségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.
Zsolt 3:5 Felszóval kiálték az Úrhoz, és ő meghallgata engemet, az ő szentsége hegyéről. Szela.
Zsolt 3:6 Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.
Zsolt 3:7 Nem félek sok ezernyi néptől sem, a mely köröskörül felállott ellenem.
Zsolt 3:8 Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted.
Zsolt 3:9 Az Úré a szabadítás; [legyen] a te népeden a te áldásod. Szela.
Zsolt 4:1 Az éneklőmesternek a neginóthra, Dávid Zsoltára.
Zsolt 4:2 Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!
Zsolt 4:3 Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsőségem? [Meddig] szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? Szela.
Zsolt 4:4 Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!
Zsolt 4:5 Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! Szela.
Zsolt 4:6 Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.
Zsolt 4:7 Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram!
Zsolt 4:8 Nagyobb örömöt adsz [így] szívembe, mint a mikor sok az ő búzájok és boruk.
Zsolt 4:9 Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást.
Zsolt 5:1 Az éneklőmesternek a nehilótra, Dávid
Zsoltára.
Zsolt 5:2 Uram, figyelmezz szavaimra; értsd meg az én sóhajtásomat!
Zsolt 5:3 Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom!
Zsolt 5:4 Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok.
Zsolt 5:5 Mert nem olyan Isten vagy te, a ki hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik tenálad gonosz.
Zsolt 5:6 Nem állhatnak meg szemeid előtt a kevélyek, gyűlölsz te minden bűnt cselekedőt.
Zsolt 5:7 Elveszted, a kik hazugságot szólnak; a vérszopó és álnok embert útálja az Úr.
Zsolt 5:8 Én pedig a te kegyelmed sokaságából házadba mehetek; leborulok szent templomodban a te félelmedben.
Zsolt 5:9 Uram, vezess engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt; egyengesd előttem a te útadat!
Zsolt 5:10 Mert nincsen az ő szájokban egyenesség, belsejök csupa romlottság; nyitott sír az ő torkuk, nyelvökkel hizelkednek.
Zsolt 5:11 Kárhoztasd őket, oh Isten; essenek el saját tanácsaik által; taszítsd el őket vétkeik sokasága miatt, mert fellázadtak ellened.
Zsolt 5:12 És majd örülnek mindnyájan, a kik bíznak benned; mindörökké vígadjanak, és te megoltalmazod őket, és örvendeznek te benned, a kik szeretik a te nevedet.
Zsolt 5:13 Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy paizszsal.
Zsolt 6:1 Az éneklőmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid
Zsoltára.
Zsolt 6:2 Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.
Zsolt 6:3 Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!
Zsolt 6:4 Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?
Zsolt 6:5 Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;
Zsolt 6:6 Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsőít téged?
Zsolt 6:7 Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.
Zsolt 6:8 Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.
Zsolt 6:9 Távozzatok tőlem mind, ti bűnt cselekedők, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.
Zsolt 6:10 Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat.
Zsolt 6:11 Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen.
Zsolt 7:1 Dávid siggajonja, a melyet az Úrhoz énekelt a Benjáminita Kús beszéde miatt.
Zsolt 7:2 Én Uram Istenem, benned bízom; oltalmazz meg engem minden üldözőmtől, és szabadíts meg engem,
Zsolt 7:3 Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító.
Zsolt 7:4 Én Uram Istenem, ha cselekedtem ezt, ha hamisság van az én kezeimben.
Zsolt 7:5 Ha gonoszszal fizettem jó emberemnek, és háborgattam ok nélkül való ellenségemet:
Zsolt 7:6 [Akkor] ellenség üldözze lelkemet s érje el és tapodja földre az én életemet, és sujtsa porba az én dicsőségemet. Szela.
Zsolt 7:7 Kelj fel, Uram, haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe ellen; serkenj fel mellettem, te, a ki parancsoltál ítéletet!
Zsolt 7:8 És népek gyülekezete vegyen téged körül, és felettök térj vissza a magasságba.
Zsolt 7:9 Az Úr ítéli meg a népeket. Bírálj meg engem Uram, az én igazságom és ártatlanságom szerint!
Zsolt 7:10 Szünjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és erősítsd meg az igazat; mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket.
Zsolt 7:11 Az én paizsom az Istennél van, a ki megszabadítja az igazszívűeket.
Zsolt 7:12 Isten igaz biró; és olyan Isten, a ki mindennap haragszik.
Zsolt 7:13 Ha meg nem tér a [gonosz,] kardját élesíti, kézívét felvonja és felkészíti azt.
Zsolt 7:14 Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait.
Zsolt 7:15 Ímé, álnoksággal vajúdik [a gonosz], hamisságot fogan és hazugságot szül.
Zsolt 7:16 Gödröt ás és mélyre vájja azt; de beleesik a verembe, a mit csinált.
Zsolt 7:17 Forduljon vissza fejére az, a mit elkövetett, és szálljon feje tetejére az ő erőszakossága.
Zsolt 7:18 Dicsérem az Urat az ő igazsága szerint, és éneklek a felséges Úr nevének.
Zsolt 8:1 Az éneklőmesternek a gittithre; Dávid
Zsoltára.
Zsolt 8:2 Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, a ki az egekre helyezted dicsőségedet.
Zsolt 8:3 A csecsemők és csecsszopók szájával erősítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyűlölködőt és bosszúállót elnémítsd.
Zsolt 8:4 Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél:
Zsolt 8:5 Micsoda az ember – [mondom] – hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?
Zsolt 8:6 Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt!
Zsolt 8:7 Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél;
Zsolt 8:8 Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is;
Zsolt 8:9 Az ég madarait és a tenger halait, [mindent], a mi a tenger ösvényein jár.
Zsolt 8:10 Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön!
Zsolt 9:1 Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid
Zsoltára.
Zsolt 9:2 Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.
Zsolt 9:3 Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;
Zsolt 9:4 Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt;
Zsolt 9:5 Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő- székben ültél, mint igaz bíró.
Zsolt 9:6 Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.
Zsolt 9:7 Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.
Zsolt 9:8 Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét.
Zsolt 9:9 És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.
Zsolt 9:10 És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején.
Zsolt 9:11 Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.
Zsolt 9:12 Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit.
Zsolt 9:13 Mert számon kéri a [kiontott] vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.
Zsolt 9:14 Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyűlölőim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;
Zsolt 9:15 Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.
Zsolt 9:16 Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.
Zsolt 9:17 Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.
Zsolt 9:18 Seolba jutnak a gonoszok, [oda] minden nép, a mely elfeledkezik Istenről.
Zsolt 9:19 Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.
Zsolt 9:20 Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted!
Zsolt 9:21 Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! Szela.
Zsolt 10:1 Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
Zsolt 10:2 A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
Zsolt 10:3 Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
Zsolt 10:4 A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
Zsolt 10:5 Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
Zsolt 10:6 Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem [esem] bajba.
Zsolt 10:7 Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
Zsolt 10:8 Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
Zsolt 10:9 Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
Zsolt 10:10 Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
Zsolt 10:11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
Zsolt 10:12 Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
Zsolt 10:13 Miért szidja Istent a gonosz? [Miért] mondja szívében: Nem keresed [rajta.]
Zsolt 10:14 Te látod [ezt,] mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
Zsolt 10:15 Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
Zsolt 10:16 Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.
Zsolt 10:17 A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
Zsolt 10:18 Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.
Zsolt 11:1 Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!
Zsolt 11:2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek.
Zsolt 11:3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?
Zsolt 11:4 Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.
Zsolt 11:5 Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.
Zsolt 11:6 Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök!
Zsolt 11:7 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orczáját.
Zsolt 12:1 Az éneklőmesternek a seminithre; Dávid
Zsoltára.
Zsolt 12:2 Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.
Zsolt 12:3 Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedő ajakkal kettős szívből szólnak.
Zsolt 12:4 Vágja ki az Úr mind a hizelkedő ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.
Zsolt 12:5 A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?
Zsolt 12:6 A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.
Zsolt 12:7 Az Úr beszédei tiszta beszédek, [mint] földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.
Zsolt 12:8 Te Uram, tartsd meg őket; őrizd meg őket e nemzetségtől örökké.
Zsolt 12:9 Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt.
Zsolt 13:1 Az éneklőmesternek; Dávid
Zsoltára.
Zsolt 13:2 Uram, meddig felejtkezel el rólam végképen? Meddig rejted el orczádat tőlem?
Zsolt 13:3 Meddig tanakodjam lelkemben, bánkódjam szívemben naponként? Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam?
Zsolt 13:4 Nézz ide, felelj nékem, Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra;
Zsolt 13:5 Hogy ne mondja ellenségem: meggyőztem őt; háborgatóim ne örüljenek, hogy tántorgok.
Zsolt 13:6 Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!
Zsolt 14:1 Az éneklőmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék.
Zsolt 14:2 Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?
Zsolt 14:3 Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.
Zsolt 14:4 Nem tudják-é [ezt] mind a gonosztévők, a kik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat [pedig] segítségül nem hívják?
Zsolt 14:5 Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van!
Zsolt 14:6 A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az ő bizodalma.
Zsolt 14:7 Vajha eljőne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel.
Zsolt 15:1 Dávid
Zsoltára. Uram, kicsoda tartózkodhatik sátorodban, kicsoda lakozhatik szent hegyeden?
Zsolt 15:2 A ki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szívében.
Zsolt 15:3 Nem rágalmaz nyelvével; nem tesz rosszat felebarátjának, és nem szerez gyalázatot rokonainak.
Zsolt 15:4 A megbélyegzett útálatos az ő szemeiben, de az Urat félőket tiszteli: a ki kárára esküszik, és meg nem változtatja.
Zsolt 15:5 Pénzét nem adja uzsorára, és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen. A ki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké.
Zsolt 16:1 Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
Zsolt 16:2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
Zsolt 16:3 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.
Zsolt 16:4 Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más [isten után] sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
Zsolt 16:5 Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
Zsolt 16:6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
Zsolt 16:7 Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
Zsolt 16:8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.
Zsolt 16:9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
Zsolt 16:10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
Zsolt 16:11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.
Zsolt 17:1 Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.
Zsolt 17:2 A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.
Zsolt 17:3 Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi [rosszat; ha tán] gondoltam [is], nem jött ki a számon.
Zsolt 17:4 Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.
Zsolt 17:5 Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.
Zsolt 17:6 Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.
Zsolt 17:7 Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.
Zsolt 17:8 Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.
Zsolt 17:9 A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.
Zsolt 17:10 Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.
Zsolt 17:11 Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.
Zsolt 17:12 Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.
Zsolt 17:13 Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;
Zsolt 17:14 Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.
Zsolt 17:15 Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.
Zsolt 18:1 Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből.
Zsolt 18:2 És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!
Zsolt 18:3 Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
Zsolt 18:4 Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
Zsolt 18:5 Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
Zsolt 18:6 A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem.
Zsolt 18:7 Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
Zsolt 18:8 Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
Zsolt 18:9 Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.
Zsolt 18:10 Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
Zsolt 18:11 Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
Zsolt 18:12 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.
Zsolt 18:13 Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.
Zsolt 18:14 És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső [hullt] és eleven szén.
Zsolt 18:15 És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
Zsolt 18:16 És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
Zsolt 18:17 Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.
Zsolt 18:18 Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
Zsolt 18:19 Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
Zsolt 18:20 És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
Zsolt 18:21 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
Zsolt 18:22 Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.
Zsolt 18:23 Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
Zsolt 18:24 És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.
Zsolt 18:25 És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.
Zsolt 18:26 Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
Zsolt 18:27 A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
Zsolt 18:28 Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
Zsolt 18:29 Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
Zsolt 18:30 Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.
Zsolt 18:31 Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.
Zsolt 18:32 Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
Zsolt 18:33 Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:
Zsolt 18:34 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
Zsolt 18:35 Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
Zsolt 18:36 És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
Zsolt 18:37 Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
Zsolt 18:38 Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
Zsolt 18:39 Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
Zsolt 18:40 Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.
Zsolt 18:41 És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.
Zsolt 18:42 Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
Zsolt 18:43 És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.
Zsolt 18:44 Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
Zsolt 18:45 A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
Zsolt 18:46 Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.
Zsolt 18:47 Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
Zsolt 18:48 Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
Zsolt 18:49 A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
Zsolt 18:50 Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.
Zsolt 18:51 Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké.
Zsolt 19:1 Az éneklőmesternek; Dávid
Zsoltára.
Zsolt 19:2 Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.
Zsolt 19:3 Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést.
Zsolt 19:4 Nem [olyan] szó, sem [olyan] beszéd, a melynek hangja nem hallható:
Zsolt 19:5 Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk. A napnak csinált bennök sátort.
Zsolt 19:6 Olyan ez, mint egy vőlegény, a ki az ő ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hős, hogy futhatja a pályát.
Zsolt 19:7 Kijövetele az ég [egyik] szélétől s forgása a [másik] széléig; és nincs semmi, a mi elrejtőzhetnék hevétől.
Zsolt 19:8 Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyűt.
Zsolt 19:9 Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.
Zsolt 19:10 Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak.
Zsolt 19:11 Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is.
Zsolt 19:12 Szolgádat is intik azok; a ki megtartja azokat, nagy jutalma van.
Zsolt 19:13 Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet.
Zsolt 19:14 Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektől.
Zsolt 19:15 Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek, oh Uram, kősziklám és megváltóm.
Zsolt 20:1 Az éneklőmesternek; Dávid
Zsoltára.
Zsolt 20:2 Hallgasson meg téged az Úr a szükség idején; oltalmazzon meg téged a Jákób Istenének neve.
Zsolt 20:3 Küldjön néked segítséget a szent helyről; és a Sionból támogasson téged.
Zsolt 20:4 Emlékezzék meg minden ételáldozatodról, és égőáldozataidat találja kövéreknek. Szela.
Zsolt 20:5 Cselekedjék veled szíved szerint, és teljesítse minden szándékodat.
Zsolt 20:6 Hogy örvendhessünk a te szabadulásodban, és a mi Istenünk nevében zászlót [lobogtassunk:] teljesítse az Úr minden kérésedet!
Zsolt 20:7 Most tudom, hogy az Úr megsegíti felkentjét; meghallgatja őt szent egeiből jobbjának segítő erejével.
Zsolt 20:8 Ezek szekerekben, amazok lovakban [bíznak;] mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg.
Zsolt 20:9 Azok meghanyatlanak és elesnek; mi pedig felkelünk és megállunk.
Zsolt 20:10 Uram, segítsd meg a királyt! Hallgasson meg minket, mikor kiáltunk hozzá.
Zsolt 21:1 Az éneklőmesternek; Dávid
Zsoltára.
Zsolt 21:2 Uram, a te erősségedben örül a király, és a te segítségedben felette örvendez.
Zsolt 21:3 Szívének kivánságát megadtad néki; és ajkainak kérését nem tagadtad meg. Szela.
Zsolt 21:4 Sőt eléje vitted javaidnak áldásait; szín-arany koronát tettél fejére.
Zsolt 21:5 Életet kért tőled: adtál néki hosszú időt, örökkévalót és végtelent.
Zsolt 21:6 Nagy az ő dicsősége a te segítséged által; fényt és méltóságot adtál reája.
Zsolt 21:7 Sőt áldássá tetted őt örökké, megvidámítottad őt színed örömével.
Zsolt 21:8 Bizony a király bízik az Úrban, és nem inog meg, mert vele a Magasságosnak kegyelme.
Zsolt 21:9 Megtalálja kezed minden ellenségedet; jobbod megtalálja gyűlölőidet.
Zsolt 21:10 Tüzes kemenczévé teszed őket megjelenésed idején; az Úr az ő haragjában elnyeli őket és tűz emészti meg őket.
Zsolt 21:11 Gyümölcsüket kiveszted e földről, és magvokat az emberek fiai közül.
Zsolt 21:12 Mert gonoszságot terveztek ellened, csalárdságot gondoltak, de nem vihetik ki;
Zsolt 21:13 Mert meghátráltatod őket, íved húrjait arczuknak feszíted.
Zsolt 21:14 Emelkedjél fel Uram, a te erőddel, hadd énekeljünk, hadd zengedezzük hatalmadat!
Zsolt 22:1 Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid
Zsoltára.
Zsolt 22:2 Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
Zsolt 22:3 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
Zsolt 22:4 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
Zsolt 22:5 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
Zsolt 22:6 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
Zsolt 22:7 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
Zsolt 22:8 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
Zsolt 22:9 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
Zsolt 22:10 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, [és] biztattál engem anyámnak emlőin.
Zsolt 22:11 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
Zsolt 22:12 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
Zsolt 22:13 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
Zsolt 22:14 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
Zsolt 22:15 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
Zsolt 22:16 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
Zsolt 22:17 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
Zsolt 22:18 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek [s] bámulnak rám.
Zsolt 22:19 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
Zsolt 22:20 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
Zsolt 22:21 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
Zsolt 22:22 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
Zsolt 22:23 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
Zsolt 22:24 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
Zsolt 22:25 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
Zsolt 22:26 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
Zsolt 22:27 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
Zsolt 22:28 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
Zsolt 22:29 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
Zsolt 22:30 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
Zsolt 22:31 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
Zsolt 22:32 Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
Zsolt 23:1 Dávid
Zsoltára. Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.
Zsolt 23:2 Fűves legelőkön nyugtat engem, [és] csendes vizekhez terelget engem.
Zsolt 23:3 Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.
Zsolt 23:4 Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem.
Zsolt 23:5 Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.
Zsolt 23:6 Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.
Zsolt 24:1 Dávid
Zsoltára. Az Úré a föld s annak teljessége; a föld kereksége s annak lakosai.
Zsolt 24:2 Mert ő alapította azt a tengereken, és a folyókon megerősítette.
Zsolt 24:3 Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az ő szent helyén?
Zsolt 24:4 Az ártatlan kezű és tiszta szívű, a ki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra.
Zsolt 24:5 Áldást nyer az Úrtól, és igazságot az idvesség Istenétől.
Zsolt 24:6 Ilyen az őt keresők nemzetsége, a Jákób [nemzetsége,] a kik a te orczádat keresik. Szela.
Zsolt 24:7 Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók; hadd menjen be a dicsőség királya.
Zsolt 24:8 Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, az erős hadakozó Úr.
Zsolt 24:9 Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya!
Zsolt 24:10 Kicsoda ez a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya. Szela.
Zsolt 25:1 Dávidé. Hozzád emelem, Uram, lelkemet!
Zsolt 25:2 Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim.
Zsolt 25:3 Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tőled.
Zsolt 25:4 Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.
Zsolt 25:5 Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.
Zsolt 25:6 Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak.
Zsolt 25:7 Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!
Zsolt 25:8 Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket.
Zsolt 25:9 Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat.
Zsolt 25:10 Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják.
Zsolt 25:11 A te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az.
Zsolt 25:12 Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon.
Zsolt 25:13 Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.
Zsolt 25:14 Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket.
Zsolt 25:15 Szemeim mindenha az Úrra [néznek,] mert ő húzza ki a tőrből lábamat.
Zsolt 25:16 Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.
Zsolt 25:17 Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.
Zsolt 25:18 Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bűnömet.
Zsolt 25:19 Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem.
Zsolt 25:20 Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.
Zsolt 25:21 Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak.
Zsolt 25:22 Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából.
Zsolt 26:1 Dávidé. Ítélj meg engem, Uram! mert én ártatlanságban éltem és az Úrban bíztam ingadozás nélkül.
Zsolt 26:2 Próbálj meg, Uram, és kisérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet.
Zsolt 26:3 Mert kegyelmed szemem előtt van, és hűségedben járok-kelek.
Zsolt 26:4 Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosokkal nem barátkoztam.
Zsolt 26:5 Gyűlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök.
Zsolt 26:6 Ártatlanságban mosom kezemet, és oltárodat gyakorlom Uram!
Zsolt 26:7 Hogy hallatós szóval dicsérjelek téged, és elbeszéljem minden csodatettedet.
Zsolt 26:8 Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét.
Zsolt 26:9 Ne sorozd a bűnösökkel együvé lelkemet, sem életemet a vérszopókkal együvé,
Zsolt 26:10 A kiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel.
Zsolt 26:11 Én pedig ártatlanságban élek; ments meg és könyörülj rajtam.
Zsolt 26:12 Lábam megáll igazsággal; áldom az Urat a gyülekezetekben.
Zsolt 27:1 Dávidé. Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek?
Zsolt 27:2 Ha gonoszok jőnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim – ők botlanak meg és hullanak el.
Zsolt 27:3 Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis [ő benne] bízom én.
Zsolt 27:4 Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában.
Zsolt 27:5 Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem.
Zsolt 27:6 Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.
Zsolt 27:7 Halld meg, Uram, hangomat – hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem!
Zsolt 27:8 Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram!
Zsolt 27:9 Ne rejtsd el orczádat előlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!
Zsolt 27:10 Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.
Zsolt 27:11 Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt.
Zsolt 27:12 Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek.
Zsolt 27:13 Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén!
Zsolt 27:14 Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.
Zsolt 28:1 Dávidé. Hozzád kiáltok, Uram, én szirtem; ne fordulj el szótlanul tőlem, hogy ne legyek, ha néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló.
Zsolt 28:2 Halld meg esedezéseimnek szavát, mikor kiáltok hozzád, és mikor felemelem kezeimet a te szentséged lakhelye felé.
Zsolt 28:3 Ne számlálj engem a hitetlenek és gonosztevők közé, a kik békességgel szólnak felebarátaikhoz, pedig gonoszság van szívökben.
Zsolt 28:4 Fizess meg nékik az ő cselekedeteik és igyekezetök rosszasága szerint; kezök munkája szerint fizess meg nékik; add meg nékik jutalmukat!
Zsolt 28:5 Minthogy nem figyelnek az Úr cselekedeteire és kezének munkáira, lerontja őket és föl nem építi őket.
Zsolt 28:6 Áldott az Úr, hogy meghallgatta esedezéseimnek szavát.
Zsolt 28:7 Az Úr az én erőm és paizsom, ő benne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem őt.
Zsolt 28:8 Az Úr az ő népének ereje, és az ő fölkentjének megtartó erőssége.
Zsolt 28:9 Tartsd meg a te népedet és áldd meg a te örökségedet, legeltesd és magasztald fel őket mindörökké!
Zsolt 29:1 Dávid
Zsoltára. Adjatok az Úrnak, ti fejedelmeknek fiai, adjatok az Úrnak tiszteletet és dicséretet!
Zsolt 29:2 Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben.
Zsolt 29:3 Az Úr szava [zeng] a vizek fölött, a dicsőség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett.
Zsolt 29:4 Az Úr szava erős; az Úr szava fenséges.
Zsolt 29:5 Az Úr szava czédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon czédrusait is.
Zsolt 29:6 És ugrándoztatja azokat, mint a borjút, a Libánont és a Szirjónt, mint a bivalyfiat.
Zsolt 29:7 Az Úr szava tűzlángokat szór.
Zsolt 29:8 Az Úr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az Úr Kádesnek pusztáját.
Zsolt 29:9 Az Úr szava megborjaztatja a nőstény szarvasokat, lehántja az erdőket, és az ő hajlékában mindene azt mondja: dicső!
Zsolt 29:10 Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké.
Zsolt 29:11 Az Úr ad erőt népének, az Úr megáldja népét békességgel.
Zsolt 30:1 Dávid
Zsoltára. Templomszentelési ének.
Zsolt 30:2 Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.
Zsolt 30:3 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!
Zsolt 30:4 Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.
Zsolt 30:5 Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét.
Zsolt 30:6 Mert csak pillanatig [tart] haragja, [de] élethossziglan jóakarata; este bánat száll be [hozzánk], reggelre öröm.
Zsolt 30:7 Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.
Zsolt 30:8 Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.
Zsolt 30:9 Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!
Zsolt 30:10 Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?
Zsolt 30:11 Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!
Zsolt 30:12 Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.
Zsolt 30:13 Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged.
Zsolt 31:1 Az éneklőmesternek, Dávid
Zsoltára.
Zsolt 31:2 Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.
Zsolt 31:3 Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem.
Zsolt 31:4 Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.
Zsolt 31:5 Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erősségem.
Zsolt 31:6 Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten.
Zsolt 31:7 Gyűlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.
Zsolt 31:8 Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat [és] megismered a háborúságokban lelkemet;
Zsolt 31:9 És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, [sőt] tágas térre állatod lábaimat.
Zsolt 31:10 Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.
Zsolt 31:11 Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban [múlnak] éveim; bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim.
Zsolt 31:12 Temérdek üldözőm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerőseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tőlem.
Zsolt 31:13 Töröltettem, akár a halott, az emlékezetből; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.
Zsolt 31:14 Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelől, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.
Zsolt 31:15 De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.
Zsolt 31:16 Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől.
Zsolt 31:17 Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.
Zsolt 31:18 Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg [és] pusztuljanak a Seolba.
Zsolt 31:19 A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerően szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.
Zsolt 31:20 Mily bőséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félőknek, [és] megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt.
Zsolt 31:21 Elrejted őket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban őrzöd őket a perpatvarkodó nyelvektől.
Zsolt 31:22 Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon!
Zsolt 31:23 Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.
Zsolt 31:24 Szeressétek az Urat mind ti ő kedveltjei; a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek!
Zsolt 31:25 Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat!
Zsolt 32:1 Dávid tanítása. Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett.
Zsolt 32:2 Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.
Zsolt 32:3 Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt.
Zsolt 32:4 Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Szela.
Zsolt 32:5 Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak – és te elvetted rólam bűneimnek terhét. Szela.
Zsolt 32:6 Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes, alkalmas időben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el ő hozzá.
Zsolt 32:7 Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtől; végy körül engem a szabadulás örömével! Szela.
Zsolt 32:8 Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged.
Zsolt 32:9 Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, a melyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, [mert] nem közelít hozzád.
Zsolt 32:10 Sok bánata van a gonosznak, de a ki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül.
Zsolt 32:11 Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek!
Zsolt 33:1 Örvendezzetek ti igazak, az Úrban; a hívekhez illik a dícséret.
Zsolt 33:2 Dicsérjétek az Urat cziterával; tízhúrú hárfával zengjetek néki.
Zsolt 33:3 Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón.
Zsolt 33:4 Mert az Úr szava igaz, és minden cselekedete hűséges.
Zsolt 33:5 Szereti az igazságot és törvényt; az Úr kegyelmével telve a föld.
Zsolt 33:6 Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök.
Zsolt 33:7 Összegyűjti a tenger vizeit, mintegy tömlőbe; tárházakba rakja a hullámokat.
Zsolt 33:8 Féljen az Úrtól mind az egész föld, rettegjen tőle minden földi lakó.
Zsolt 33:9 Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott.
Zsolt 33:10 Az Úr elforgatja a nemzetek tanácsát, meghiúsítja a népek gondolatait.
Zsolt 33:11 Az Úr tanácsa megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékről-nemzedékre.
Zsolt 33:12 Boldog nép az, a melynek Istene az Úr, az a nép, a melyet örökségül választott magának.
Zsolt 33:13 Az égből letekint az Úr, látja az emberek minden fiát.
Zsolt 33:14 Székhelyéről lenéz a föld minden lakosára.
Zsolt 33:15 Ő alkotta mindnyájok szivét, [és] jól tudja minden tettöket.
Zsolt 33:16 Nem szabadul meg a király nagy sereggel; a hős sem menekül meg nagy erejével;
Zsolt 33:17 Megcsal a ló a szabadításban, nagy erejével sem ment meg.
Zsolt 33:18 Ámde az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében bízókat,
Zsolt 33:19 Hogy kimentse lelköket a halálból, és az éhségben [is] eltartsa őket.
Zsolt 33:20 Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk ő.
Zsolt 33:21 Csak ő benne vigad a mi szívünk, csak az ő szent nevében bízunk!
Zsolt 33:22 Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, a miképen bíztunk te benned.
Zsolt 34:1 Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek előtt, és mikor ez elűzte őt és elment.
Zsolt 34:2 Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!
Zsolt 34:3 Dicsekedik lelkem az Úrban; [s] hallják ezt a szegények és örülnek.
Zsolt 34:4 Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét!
Zsolt 34:5 Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem.
Zsolt 34:6 A kik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.
Zsolt 34:7 Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt.
Zsolt 34:8 Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket.
Zsolt 34:9 Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki ő benne bízik.
Zsolt 34:10 Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik őt félik, nincs fogyatkozásuk.
Zsolt 34:11 Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.
Zsolt 34:12 Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!
Zsolt 34:13 Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?
Zsolt 34:14 Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől.
Zsolt 34:15 Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.
Zsolt 34:16 Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán;
Zsolt 34:17 Az Úr orczája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földről.
Zsolt 34:18 [Ha igazak] kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket.
Zsolt 34:19 Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.
Zsolt 34:20 Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.
Zsolt 34:21 Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.
Zsolt 34:22 A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyűlölik az igazat.
Zsolt 34:23 Az Úr kimenti az ő szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki ő benne bízik.
Zsolt 35:1 Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.
Zsolt 35:2 Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
Zsolt 35:3 Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
Zsolt 35:4 Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
Zsolt 35:5 Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse [őket].
Zsolt 35:6 Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
Zsolt 35:7 Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
Zsolt 35:8 Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
Zsolt 35:9 Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
Zsolt 35:10 Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
Zsolt 35:11 Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
Zsolt 35:12 Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
Zsolt 35:13 Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
Zsolt 35:14 Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem [érte;] mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
Zsolt 35:15 Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
Zsolt 35:16 Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
Zsolt 35:17 Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
Zsolt 35:18 Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
Zsolt 35:19 Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
Zsolt 35:20 Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
Zsolt 35:21 Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
Zsolt 35:22 Láttad, oh Uram – ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
Zsolt 35:23 Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
Zsolt 35:24 Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
Zsolt 35:25 Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
Zsolt 35:26 Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
Zsolt 35:27 Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.
Zsolt 35:28 Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.
Zsolt 36:1 Az éneklőmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé.
Zsolt 36:2 A gonosznak hamissága felől így gondolkozom szívemben: nincs ő előtte isten-félelem;
Zsolt 36:3 Mert hízeleg néki önmagának, ha bűnét elkövetheti, ha gyűlölködhetik.
Zsolt 36:4 Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni [és] jót cselekedni.
Zsolt 36:5 Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, [és] nem veti meg a rosszat.
Zsolt 36:6 Uram, az égig [ér] a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig!
Zsolt 36:7 Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, [mint] a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!
Zsolt 36:8 Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.
Zsolt 36:9 Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből.
Zsolt 36:10 Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.
Zsolt 36:11 Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerőidre, és igazságodat az igaz szívűekre.
Zsolt 36:12 Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze.
Zsolt 36:13 Hullnak már a gonosztevők; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!
Zsolt 37:1 Dávidé. Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre.
Zsolt 37:2 Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.
Zsolt 37:3 Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.
Zsolt 37:4 Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.
Zsolt 37:5 Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.
Zsolt 37:6 Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.
Zsolt 37:7 Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, [se] arra, a ki álnok tanácsokat követ.
Zsolt 37:8 Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!
Zsolt 37:9 Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.
Zsolt 37:10 Egy kevés [idő] még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.
Zsolt 37:11 A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.
Zsolt 37:12 Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:
Zsolt 37:13 Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja.
Zsolt 37:14 Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, [és] leöljék az igazán élőket;
Zsolt 37:15 [De] fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.
Zsolt 37:16 Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ő gazdagsága.
Zsolt 37:17 Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.
Zsolt 37:18 Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.
Zsolt 37:19 Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban.
Zsolt 37:20 De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.
Zsolt 37:21 Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.
Zsolt 37:22 Mert a kiket ő megáld, öröklik a földet, és a kiket ő megátkoz, kivágattatnak azok.
Zsolt 37:23 Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.
Zsolt 37:24 Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.
Zsolt 37:25 Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.
Zsolt 37:26 Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az ő magzatja áldott.
Zsolt 37:27 Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.
Zsolt 37:28 Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ő kegyeseit; megőrzi őket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.
Zsolt 37:29 Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.
Zsolt 37:30 Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.
Zsolt 37:31 Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.
Zsolt 37:32 Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt;
Zsolt 37:33 De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.
Zsolt 37:34 Várjad az Urat, őrizd meg az ő útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.
Zsolt 37:35 Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;
Zsolt 37:36 De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.
Zsolt 37:37 Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé.
Zsolt 37:38 De a bűnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.
Zsolt 37:39 Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; ő az ő erősségök a háborúság idején.
Zsolt 37:40 Megvédi őket az Úr és megszabadítja őket; megszabadítja őket a gonoszoktól és megsegíti őket, mert ő benne bíznak.
Zsolt 38:1 Dávid
Zsoltára emlékeztetőül.
Zsolt 38:2 Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
Zsolt 38:3 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
Zsolt 38:4 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
Zsolt 38:5 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
Zsolt 38:6 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
Zsolt 38:7 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
Zsolt 38:8 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
Zsolt 38:9 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
Zsolt 38:10 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
Zsolt 38:11 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
Zsolt 38:12 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
Zsolt 38:13 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
Zsolt 38:14 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
Zsolt 38:15 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
Zsolt 38:16 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
Zsolt 38:17 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
Zsolt 38:18 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
Zsolt 38:19 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
Zsolt 38:20 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
Zsolt 38:21 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
Zsolt 38:22 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
Zsolt 38:23 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
Zsolt 39:1 Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid
Zsoltára.
Zsolt 39:2 Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.
Zsolt 39:3 Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.
Zsolt 39:4 Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék [azért] az én nyelvemmel:
Zsolt 39:5 Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.
Zsolt 39:6 Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela.
Zsolt 39:7 Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!
Zsolt 39:8 Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.
Zsolt 39:9 Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!
Zsolt 39:10 Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.
Zsolt 39:11 Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.
Zsolt 39:12 Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. Szela.
Zsolt 39:13 Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm.
Zsolt 39:14 Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!
Zsolt 40:1 Az éneklőmesternek; Dávid
Zsoltára.
Zsolt 40:2 Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.
Zsolt 40:3 És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet.
Zsolt 40:4 És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és bíztak az Úrban.
Zsolt 40:5 Boldog ember az, a ki az Úrba vetette bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra vetemedettekhez!
Zsolt 40:6 Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, [de] többek, semhogy elszámlálhatnám.
Zsolt 40:7 Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égőáldozatot és bűnért való áldozatot sem kívántál.
Zsolt 40:8 Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem,
Zsolt 40:9 Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.
Zsolt 40:10 Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, te tudod, óh Uram!
Zsolt 40:11 Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hűségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben.
Zsolt 40:12 Te, Uram, ne tartsd vissza tőlem irgalmadat; kegyelmed és igazságod mindig megóvnak engem.
Zsolt 40:13 Mert bajok vettek engem körül, a melyeknek számuk sincsen; utolértek bűneim, a melyeket végig sem nézhetek; számosabbak a fejem hajszálainál, és a szívem [is] elhagyott engem.
Zsolt 40:14 Tessék Uram néked, hogy megments engemet; siess Uram segítségemre!
Zsolt 40:15 Szégyenüljenek meg és piruljanak mind, a kik életemre törnek, hogy elragadják azt; riadjanak vissza, gyalázat érje, a kik bajomat kívánják.
Zsolt 40:16 Pusztuljanak el az ő gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!
Zsolt 40:17 Örülnek és örvendeznek majd mindazok, a kik téged keresnek; azt mondják mindenha: Magasztaltassék fel az Úr, a kik szeretik a te szabadításodat.
Zsolt 40:18 Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. Te vagy segítségem, szabadítóm, oh Istenem, ne késsél!
Zsolt 41:1 Az éneklőmesternek; Dávid
Zsoltára.
Zsolt 41:2 Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.
Zsolt 41:3 Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.
Zsolt 41:4 Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.
Zsolt 41:5 Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!
Zsolt 41:6 Ellenségeim rosszat mondanak felőlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?
Zsolt 41:7 Ha látogatni jön [be valaki,] hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyűjt össze magának, kimegy az utczára [és] beszél.
Zsolt 41:8 Minden gyűlölőm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:
Zsolt 41:9 Istennek átka szállott ő reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!
Zsolt 41:10 Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.
Zsolt 41:11 De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!
Zsolt 41:12 Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;
Zsolt 41:13 Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha.
Zsolt 41:14 Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen!
Zsolt 42:1 Az éneklőmesternek; Kóráh fiainak tanítása.
Zsolt 42:2 Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!
Zsolt 42:3 Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?
Zsolt 42:4 Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: „Hol van a te Istened?”
Zsolt 42:5 Mikor ezekről emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam [ezelőtt] és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem őket, az ünneplő sokaságot, az Isten házáig.
Zsolt 42:6 Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orczájának szabadításáért.
Zsolt 42:7 Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjéről, a Miczár hegyéről.
Zsolt 42:8 Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem!
Zsolt 42:9 Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez.
Zsolt 42:10 Hadd mondjam Istennek, az én kőszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?
Zsolt 42:11 Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened?
Zsolt 42:12 Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.
Zsolt 43:1 Ítélj meg engem oh Isten! és oltalmazd meg ügyemet az irgalmatlan nemzetség ellen; az álnok és hamis embertől szabadíts meg engem.
Zsolt 43:2 Hiszen te vagy oltalmam Istene, miért vetettél hát meg engemet? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?
Zsolt 43:3 Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba.
Zsolt 43:4 Hadd menjek be Isten oltárához, vígasságos örömömnek Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged cziterával, Isten, én Istenem!
Zsolt 43:5 Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.
Zsolt 44:1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.
Zsolt 44:2 Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
Zsolt 44:3 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
Zsolt 44:4 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
Zsolt 44:5 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
Zsolt 44:6 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
Zsolt 44:7 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
Zsolt 44:8 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
Zsolt 44:9 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.
Zsolt 44:10 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
Zsolt 44:11 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
Zsolt 44:12 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
Zsolt 44:13 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
Zsolt 44:14 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
Zsolt 44:15 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
Zsolt 44:16 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
Zsolt 44:17 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
Zsolt 44:18 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
Zsolt 44:19 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
Zsolt 44:20 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
Zsolt 44:21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
Zsolt 44:22 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
Zsolt 44:23 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
Zsolt 44:24 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké!
Zsolt 44:25 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
Zsolt 44:26 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
Zsolt 44:27 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
Zsolt 45:1 Az éneklőmesternek a sosannimra, Kóráh fiainak tanítása; ének a szerelmetesről.
Zsolt 45:2 Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: művem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla.
Zsolt 45:3 Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké.
Zsolt 45:4 Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsőségedet és ékességedet.
Zsolt 45:5 És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelidségért [és] jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed.
Zsolt 45:6 Nyilaid élesek; népek hullanak alád; a király ellenségeinek szívében.
Zsolt 45:7 Trónod oh Isten örökkévaló; igazságnak pálczája a te királyságodnak pálczája.
Zsolt 45:8 Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.
Zsolt 45:9 Mirrha, áloe, kácziaillatú minden öltözeted; elefántcsont palotából zeneszóval vidámítnak téged.
Zsolt 45:10 Királyok leányai a te ékességeid; jobb kezed felől királyné áll ofiri aranyban.
Zsolt 45:11 Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát.
Zsolt 45:12 Szépségedet a király kivánja; hiszen urad ő, hódolj hát néki!
Zsolt 45:13 Tyrus leánya is, a nép dúsai, ajándékkal hizelegnek néked.
Zsolt 45:14 Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van a ruhája.
Zsolt 45:15 Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szűzek [vonulnak] utána, az ő társnői; néked hozzák őket.
Zsolt 45:16 Bevezetik őket örömmel, vígsággal; bemennek a király palotájába.
Zsolt 45:17 Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed őket fejedelmekké mind az egész földön.
Zsolt 45:18 Hadd hirdessem a te nevedet nemzedékről nemzedékre; örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek!
Zsolt 46:1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra.
Zsolt 46:2 Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.
Zsolt 46:3 Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe:
Zsolt 46:4 Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. Szela.
Zsolt 46:5 Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.
Zsolt 46:6 Az Isten ő közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor.
Zsolt 46:7 Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld.
Zsolt 46:8 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Szela.
Zsolt 46:9 Jőjjetek, lássátok az Úr tetteit, a ki pusztaságokat szerez a földön;
Zsolt 46:10 Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tűzben.
Zsolt 46:11 Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.
Zsolt 46:12 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk! Szela.
Zsolt 47:1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak
Zsoltára.
Zsolt 47:2 Ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok Istennek vígságos szóval.
Zsolt 47:3 Mert az Úr felséges, rettenetes; nagy király az egész földön.
Zsolt 47:4 Alánk veti a népeket, a nemzeteket lábaink alá.
Zsolt 47:5 Kiválasztja nékünk örökségünket, Jákób dicsőségét, a kit szeret. Szela.
Zsolt 47:6 Felvonul Isten harsona- szónál, kürtzengés közt az Úr.
Zsolt 47:7 Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek királyunknak, énekeljetek!
Zsolt 47:8 Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcseséggel.
Zsolt 47:9 Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az ő szentségének trónján.
Zsolt 47:10 Népek fejedelmei gyülekeztek össze, mint Ábrahám Istenének népe, mert Istené a földnek pajzsai; magasságos ő igen!
Zsolt 48:1 A Kóráh fiainak
Zsoltáréneke.
Zsolt 48:2 Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az ő szentséges hegyén.
Zsolt 48:3 Szépen emelkedik az egész föld öröme, a Sion hegye, a szélső észak felé, a nagy királynak városa.
Zsolt 48:4 Isten van az ő palotáiban, ismeretes ott, mint menedék.
Zsolt 48:5 Mert ímé, a királyok összegyűltek, de tovatüntek együttesen.
Zsolt 48:6 Meglátták ők, legott elcsodálkoztak; megijedtek, elriadtak.
Zsolt 48:7 Rémület fogta el ott őket, fájdalom, a milyen a szülőasszonyé;
Zsolt 48:8 A keleti széllel összezúzod Tarsis hajóit.
Zsolt 48:9 A miként hallottuk, akként láttuk a Seregek Urának városában, a mi Istenünk városában; örökre megerősítette azt az Isten! Szela.
Zsolt 48:10 A te kegyelmedről elmélkedünk oh Isten a te templomodnak belsejében.
Zsolt 48:11 A milyen a neved oh Isten, olyan a te dicséreted a föld határáig; igazsággal teljes a te jobbod.
Zsolt 48:12 Örül Sion hegye, ujjonganak Júda leányai a te ítéletedért.
Zsolt 48:13 Vegyétek körül a Siont, kerüljétek meg azt, számláljátok meg tornyait.
Zsolt 48:14 Jól nézzétek meg sánczait, járjátok be palotáit, hogy elmondhassátok a jövendő nemzedéknek:
Zsolt 48:15 Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, ő vezet minket mindhalálig!
Zsolt 49:1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak
Zsoltára.
Zsolt 49:2 Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
Zsolt 49:3 Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
Zsolt 49:4 Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
Zsolt 49:5 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
Zsolt 49:6 Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
Zsolt 49:7 A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
Zsolt 49:8 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
Zsolt 49:9 Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
Zsolt 49:10 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
Zsolt 49:11 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
Zsolt 49:12 Gondolatjok [ez:] az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről- nemzedékre [szállnak,] nevöket hangoztatják a földön.
Zsolt 49:13 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
Zsolt 49:14 Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. Szela.
Zsolt 49:15 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól.
Zsolt 49:16 Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor [az] megragad engem. Szela.
Zsolt 49:17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;
Zsolt 49:18 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.
Zsolt 49:19 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
Zsolt 49:20 [Mégis] az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
Zsolt 49:21 Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
Zsolt 50:1 Asáf
Zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
Zsolt 50:2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
Zsolt 50:3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
Zsolt 50:4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
Zsolt 50:5 Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
Zsolt 50:6 És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.
Zsolt 50:7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
Zsolt 50:8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
Zsolt 50:9 [De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
Zsolt 50:10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
Zsolt 50:11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai [tudva vannak] nálam.
Zsolt 50:12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
Zsolt 50:13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
Zsolt 50:14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
Zsolt 50:15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
Zsolt 50:16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
Zsolt 50:17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
Zsolt 50:18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
Zsolt 50:19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
Zsolt 50:20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
Zsolt 50:21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]
Zsolt 50:22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
Zsolt 50:23 A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
Zsolt 51:1 Az éneklőmesternek; Dávid
Zsoltára;
Zsolt 51:2 Mikor ő hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett.
Zsolt 51:3 Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet!
Zsolt 51:4 Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet;
Zsolt 51:5 Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem [forog.]
Zsolt 51:6 Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.
Zsolt 51:7 Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.
Zsolt 51:8 Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensőmben bölcseségre tanítasz engem.
Zsolt 51:9 Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.
Zsolt 51:10 Hallass örömet és vígasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél.
Zsolt 51:11 Rejtsd el orczádat az én vétkeimtől, és töröld el minden álnokságomat.
Zsolt 51:12 Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.
Zsolt 51:13 Ne vess el engem a te orczád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem.
Zsolt 51:14 Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.
Zsolt 51:15 Hadd tanítsam a bűnösöket a te útaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád.
Zsolt 51:16 Szabadíts meg engemet a vérontástól, oh Isten, szabadításomnak Istene! hogy harsogja nyelvem a te igazságodat.
Zsolt 51:17 Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet.
Zsolt 51:18 Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl.
Zsolt 51:19 Isten előtt [kedves] áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg!
Zsolt 51:20 Tégy jól a te kegyelmedből a Sionnal; és építsd meg Jeruzsálem kőfalait.
Zsolt 51:21 Akkor kedvesek lesznek előtted az igazságnak áldozatai; az égő és egész áldozat: akkor a te oltárodon áldoznak néked tulkokkal.
Zsolt 52:1 Az éneklőmesternek; Dávid tanítása;
Zsolt 52:2 Mikor az Idumeus Dóeg eljött és hírt vitt Saulnak, és ezt mondá néki: Dávid az Akhimélek házába ment be.
Zsolt 52:3 Mit dicsekedel gonoszságban, oh te magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen való!
Zsolt 52:4 Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az éles olló, te álnokságnak mestere!
Zsolt 52:5 Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szela.
Zsolt 52:6 Szeretsz minden ártalmas beszédet, [és] az álnok nyelvet.
Zsolt 52:7 Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élők földéről. Szela.
Zsolt 52:8 És látják [ezt] az igazak, és félnek, és nevetnek rajta:
Zsolt 52:9 Ímé az a férfiú, a ki nem Istent fogadta erősségévé, hanem az ő gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az ő gonoszságában volt!
Zsolt 52:10 Én pedig mint zöldelő olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké.
Zsolt 52:11 Áldlak téged örökké, hogy [így] cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos [vagy,] a te híveid előtt.
Zsolt 53:1 Az éneklőmesternek a mahalathra, Dávid tanítása.
Zsolt 53:2 Ezt mondta a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak és útálatos hamisságot cselekedtek, nincs a ki jót cselekedjék.
Zsolt 53:3 Isten letekint a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?
Zsolt 53:4 Mindnyájan elhajlottak, és valamennyien megromlottak, nincsen a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.
Zsolt 53:5 Avagy nincs értelem a hamisságnak cselekvőiben, a kik az én népemet megeszik, mintha kenyeret ennének, a kik az Istent segítségül nem hívják?
Zsolt 53:6 Ott félnek [nagy] félelemmel, a hol nincsen félelem; mert az Isten elszéleszti azoknak tetemeit, a kik tábort járnak ellened; megszégyeníted azokat, mert az Isten megveti őket.
Zsolt 53:7 Oh, vajha eljönne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza az ő népének foglyait, örül majd Jákób és vigad Izráel!
Zsolt 54:1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása;
Zsolt 54:2 Mikor a Zifeusok eljöttek, és azt mondák Saulnak: Nem mi nálunk lappang-é Dávid?
Zsolt 54:3 Isten, a te neveddel szabadíts meg engemet, és a te hatalmasságoddal állj bosszút értem!
Zsolt 54:4 Isten, hallgasd meg az én imádságomat, figyelmezz az én szájam beszédeire.
Zsolt 54:5 Mert idegenek támadtak ellenem, és kegyetlenek keresik lelkemet, a kik nem is gondolnak Istenre. Szela.
Zsolt 54:6 Ímé, Isten segítőm nékem, az Úr az én lelkemnek támogatója.
Zsolt 54:7 Bosszút áll az utánam leselkedőkön; a te igazságod által rontsd meg őket.
Zsolt 54:8 Kész szívvel áldozom néked: áldom a te nevedet, Uram, mert jó.
Zsolt 54:9 Mert minden nyomorúságból megszabadított engem, s megpihentette szemeimet ellenségeimen.
Zsolt 55:1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása.
Zsolt 55:2 Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől;
Zsolt 55:3 Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!
Zsolt 55:4 Az ellenségnek szaváért [és] a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és [nagy] dühösséggel ellenkeznek velem.
Zsolt 55:5 Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.
Zsolt 55:6 Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.
Zsolt 55:7 Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.
Zsolt 55:8 Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.
Zsolt 55:9 Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.
Zsolt 55:10 Rontsd meg Uram, [és] oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban.
Zsolt 55:11 Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.
Zsolt 55:12 Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.
Zsolt 55:13 Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz [azt] elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől:
Zsolt 55:14 Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm,
Zsolt 55:15 A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.
Zsolt 55:16 A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.
Zsolt 55:17 Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.
Zsolt 55:18 Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.
Zsolt 55:19 Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.
Zsolt 55:20 Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.
Zsolt 55:21 Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét.
Zsolt 55:22 A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.
Zsolt 55:23 Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.
Zsolt 55:24 Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.
Zsolt 56:1 Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban.
Zsolt 56:2 Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!
Zsolt 56:3 Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos [Isten!]
Zsolt 56:4 Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.
Zsolt 56:5 Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
Zsolt 56:6 Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.
Zsolt 56:7 Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.
Zsolt 56:8 Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!
Zsolt 56:9 Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?
Zsolt 56:10 Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.
Zsolt 56:11 Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.
Zsolt 56:12 Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
Zsolt 56:13 Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat;
Zsolt 56:14 Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában.
Zsolt 57:1 Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elől a barlangba menekült.
Zsolt 57:2 Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek.
Zsolt 57:3 A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felőlem.
Zsolt 57:4 Elküld a mennyből és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelőt. Szela. Elküldi Isten az ő kegyelmét és hűségét.
Zsolt 57:5 Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.
Zsolt 57:6 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!
Zsolt 57:7 Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én előttem, de ők estek abba. Szela.
Zsolt 57:8 Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!
Zsolt 57:9 Serkenj fel én dicsőségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!
Zsolt 57:10 Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.
Zsolt 57:11 Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhőkig a te hűséged.
Zsolt 57:12 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!
Zsolt 58:1 Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja.
Zsolt 58:2 Avagy valóban a néma igazságot szólaltatjátok-é meg? Avagy igazán ítéltek-é ti embernek fiai?
Zsolt 58:3 Sőt inkább hamisságot forgattok a ti szívetekben! a ti kezeiteknek hamisságát méritek e földön.
Zsolt 58:4 Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjok méhétől kezdve.
Zsolt 58:5 Mérgök olyan, mint a kígyónak mérge; mint a siket áspisé, a mely füleit bedugja.
Zsolt 58:6 A mely nem hallja a bűbájosoknak szavát, sem a bűvölőét, a ki bűbájakban jártas.
Zsolt 58:7 Isten, rontsd meg az ő fogaikat az ő szájokban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram!
Zsolt 58:8 Olvadjanak el, folyjanak széllyel, mint a víz; ha felteszi nyilait, legyenek tompultak azok.
Zsolt 58:9 Legyenek mint a csiga, a mely szétfolyván, elmúlik; mint az aszszonynak idétlen szülötte, a mely nem látta a napot.
Zsolt 58:10 Mielőtt megéreznék fazekaitok a tövist, mind nyersen, mind égőn elragadja azt a forgószél.
Zsolt 58:11 Örül az igaz, mikor látja a bosszúállást; lábait mossa a gonosznak vérében.
Zsolt 58:12 És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélő Isten e földön!
Zsolt 59:1 Az éneklőmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midőn [embereket] külde Saul, és őrizék az ő házát, hogy megöljék őt.
Zsolt 59:2 Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!
Zsolt 59:3 Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;
Zsolt 59:4 Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!
Zsolt 59:5 Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek [ellenem]: serkenj fel előmbe és lásd meg [ezeket!]
Zsolt 59:6 Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela.
Zsolt 59:7 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.
Zsolt 59:8 Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, [úgy mond], kicsoda hallja meg?
Zsolt 59:9 Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet.
Zsolt 59:10 Hatalmá[val szemben] te reád vigyázok; mert Isten az én váram.
Zsolt 59:11 Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim [romlását.]
Zsolt 59:12 Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk!
Zsolt 59:13 Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.
Zsolt 59:14 Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela.
Zsolt 59:15 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.
Zsolt 59:16 Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.
Zsolt 59:17 Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján.
Zsolt 59:18 Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem!
Zsolt 60:1 Az éneklőmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja;
Zsolt 60:2 Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret.
Zsolt 60:3 Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!
Zsolt 60:4 Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.
Zsolt 60:5 A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.
Zsolt 60:6 Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. Szela.
Zsolt 60:7 Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!
Zsolt 60:8 Az ő szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:
Zsolt 60:9 Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelőm.
Zsolt 60:10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!
Zsolt 60:11 Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?
Zsolt 60:12 Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?
Zsolt 60:13 Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.
Zsolt 60:14 Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket.
Zsolt 61:1 Az éneklőmesternek hangszerre: Dávidé.
Zsolt 61:2 Hallgasd meg, oh Isten, az én kiáltásomat; figyelmezzél az én könyörgésemre.
Zsolt 61:3 E föld széléről kiáltok te hozzád; mert szívem elepedt: Vígy el engem [innen] a sziklára, a hova én nem jutok.
Zsolt 61:4 Mert te vagy az én menedékem, s erős tornyom az ellenség ellen.
Zsolt 61:5 Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá! Szela.
Zsolt 61:6 Mert te, oh Isten, meghallgattad az én fogadásaimat; a te neved tisztelőinek örökségét megadtad nékem.
Zsolt 61:7 Adj napokat a király napjaihoz, esztendeit nemzedékről nemzedékre [nyujtsd.]
Zsolt 61:8 Isten előtt lakozzék örökké; kegyelmedet és hűségedet rendeld ki, hogy őrizzék meg őt.
Zsolt 61:9 Így éneklem majd a te nevedet szüntelen, hogy beteljesítsem az én fogadásaimat minden napon.
Zsolt 62:1 Az éneklőmesternek, Jedutun szerint; Dávid
Zsoltára.
Zsolt 62:2 Csak Istenben nyugoszik meg lelkem; tőle van az én szabadulásom.
Zsolt 62:3 Csak ő az én kősziklám és szabadulásom; ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb.
Zsolt 62:4 Meddig támadtok még egy ember ellen; [meddig] törtök ellene valamennyien, mint meghanyatlott fal és dűlő kerítés ellen?
Zsolt 62:5 Csak arról tanácskoznak, mimódon vessék őt le méltóságából; szeretik a hazugságot; szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. Szela.
Zsolt 62:6 Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tőle van reménységem.
Zsolt 62:7 Csak ő az én kősziklám és szabadulásom; ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg.
Zsolt 62:8 Istennél van szabadulásom és dicsőségem; az én erős kősziklám, az én menedékem Istenben van.
Zsolt 62:9 Bízzatok ő benne mindenkor, ti népek; öntsétek ki előtte szíveteket; Istn a mi menedékünk. Szela.
Zsolt 62:10 Bizony hiábavalók a közembernek fiai és hazugok a főembernek fiai; ha mérőserpenyőbe vettetnek, mind alábbvalók a semminél.
Zsolt 62:11 Ne bízzatok zsarolt javakban, és rablott jószággal ne kevélykedjetek; a vagyonban, ha nő, ne bizakodjatok;
Zsolt 62:12 Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt, hogy a hatalom az Istené.
Zsolt 62:13 Tiéd Uram a kegyelem is. Bizony te fizetsz meg mindenkinek az ő cselekedete szerint!
Zsolt 63:1 Dávid
Zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.
Zsolt 63:2 Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;
Zsolt 63:3 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.
Zsolt 63:4 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.
Zsolt 63:5 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.
Zsolt 63:6 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!
Zsolt 63:7 Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;
Zsolt 63:8 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.
Zsolt 63:9 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.
Zsolt 63:10 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.
Zsolt 63:11 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.
Zsolt 63:12 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.
Zsolt 64:1 Az éneklőmesternek; Dávid
Zsoltára.
Zsolt 64:2 Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtől való félelemtől mentsd meg éltemet.
Zsolt 64:3 Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől.
Zsolt 64:4 A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserű beszédöket.
Zsolt 64:5 Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.
Zsolt 64:6 Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket?
Zsolt 64:7 Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.
Zsolt 64:8 De meglövi őket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.
Zsolt 64:9 És megejtik őket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki őket látja.
Zsolt 64:10 Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét.
Zsolt 64:11 Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívűek.
Zsolt 65:1 Az éneklőmesternek;
Zsoltár; Dávid éneke.
Zsolt 65:2 Tied a hódolat, a dicséret, oh Isten, a Sionon; és néked teljesítik [ott] a fogadást.
Zsolt 65:3 Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.
Zsolt 65:4 Bűneim erőt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg.
Zsolt 65:5 Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével!
Zsolt 65:6 Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, idvességünknek Istene; e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma;
Zsolt 65:7 A ki hegyeket épít erejével, körül van övezve hatalommal;
Zsolt 65:8 A ki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását.
Zsolt 65:9 Félnek is jeleidtől a szélek lakói; a napkelet és nyugot határait megörvendezteted.
Zsolt 65:10 Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt.
Zsolt 65:11 Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesővel meglágyítod azt, termését megáldod.
Zsolt 65:12 Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad;
Zsolt 65:13 Csepegnek a puszta legelői és a halmokat vígság övezi.
Zsolt 65:14 A legelők megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek.
Zsolt 66:1 Az éneklőmesternek;
Zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
Zsolt 66:2 Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
Zsolt 66:3 Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
Zsolt 66:4 Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. Szela.
Zsolt 66:5 Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
Zsolt 66:6 A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
Zsolt 66:7 A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela.
Zsolt 66:8 Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
Zsolt 66:9 A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
Zsolt 66:10 Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
Zsolt 66:11 Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
Zsolt 66:12 Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
Zsolt 66:13 Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
Zsolt 66:14 A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
Zsolt 66:15 Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela.
Zsolt 66:16 Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
Zsolt 66:17 Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
Zsolt 66:18 Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
Zsolt 66:19 Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
Zsolt 66:20 Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét [nem vonta meg] tőlem.
Zsolt 67:1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel;
Zsoltár; ének.
Zsolt 67:2 Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az ő orczáját rajtunk. Szela.
Zsolt 67:3 Hogy megismerjék e földön a te útadat, minden nép közt a te szabadításodat.
Zsolt 67:4 Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.
Zsolt 67:5 Örvendnek és vígadnak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és a nemzeteket e földön te igazgatod. Szela.
Zsolt 67:6 Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.
Zsolt 67:7 A föld megadta az ő gyümölcsét: megáld minket az Isten, a mi Istenünk;
Zsolt 67:8 Megáld minket az Isten, és féli őt a földnek minden határa!
Zsolt 68:1 Az éneklőmesternek; Dávid
Zsoltára, éneke.
Zsolt 68:2 Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak előle az ő gyűlölői.
Zsolt 68:3 A mint a füst elszéled, úgy széleszted el őket; a mint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elől;
Zsolt 68:4 Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten előtt, és ujjongnak örömmel.
Zsolt 68:5 Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az ő nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek előtte.
Zsolt 68:6 Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az ő szentséges hajlékában.
Zsolt 68:7 Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.
Zsolt 68:8 Oh Isten, mikor kivonultál a te néped előtt, mikor a pusztába beléptél: Szela.
Zsolt 68:9 A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten előtt, ez a Sinai hegy is az Isten előtt, az Izráel Istene előtt.
Zsolt 68:10 Bő záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.
Zsolt 68:11 Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!
Zsolt 68:12 Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivő asszonyok nagy csapatának.
Zsolt 68:13 A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.
Zsolt 68:14 Ha cserények között hevertek is: [olyanok lesztek, mint] a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy [mint] vitorla-tollai, a melyek színarany fényűek.
Zsolt 68:15 Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, [mintha] hó esett [volna] a Salmonon.
Zsolt 68:16 Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye;
Zsolt 68:17 Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony [ezen] lakozik az Úr mindörökké!
Zsolt 68:18 Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai [hegyen] az ő szent [hajléká]ban.
Zsolt 68:19 Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütők is [ide jönnek] lakni, oh Uram Isten!
Zsolt 68:20 Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela.
Zsolt 68:21 Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól.
Zsolt 68:22 Csak Isten ronthatja meg az ő ellenségeinek fejét, a bűneiben járónak üstökös koponyáját.
Zsolt 68:23 Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységéből is kihozlak,
Zsolt 68:24 Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségből lakomázzék.
Zsolt 68:25 Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.
Zsolt 68:26 Elől mennek vala az éneklők, utánok a húrpengetők, középen a doboló leányok.
Zsolt 68:27 A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!
Zsolt 68:28 Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az ő gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei [és] a Nafthali fejedelmei.
Zsolt 68:29 Istened rendelte el a te hatalmadat: erősítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél!
Zsolt 68:30 A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.
Zsolt 68:31 Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek.
Zsolt 68:32 Eljőnek majd a főemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.
Zsolt 68:33 E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela.
Zsolt 68:34 A ki kezdettől fogva az egek egein ül; ímé, [onnét] szól nagy kemény szóval.
Zsolt 68:35 Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsősége az Izráelen és az ő hatalma a felhőkben van.
Zsolt 68:36 Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erőt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten!
Zsolt 69:1 Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé.
Zsolt 69:2 Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
Zsolt 69:3 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
Zsolt 69:4 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
Zsolt 69:5 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
Zsolt 69:6 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
Zsolt 69:7 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
Zsolt 69:8 Mert te éretted viselek gyalázatot, [és] borítja pironság az én orczámat.
Zsolt 69:9 Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
Zsolt 69:10 Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
Zsolt 69:11 Ha sírok és bőjtöléssel [gyötröm] lelkemet, az is gyalázatomra válik.
Zsolt 69:12 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
Zsolt 69:13 A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
Zsolt 69:14 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
Zsolt 69:15 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
Zsolt 69:16 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
Zsolt 69:17 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
Zsolt 69:18 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
Zsolt 69:19 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
Zsolt 69:20 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
Zsolt 69:21 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
Zsolt 69:22 Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
Zsolt 69:23 Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
Zsolt 69:24 Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
Zsolt 69:25 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
Zsolt 69:26 Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
Zsolt 69:27 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
Zsolt 69:28 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
Zsolt 69:29 Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
Zsolt 69:30 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
Zsolt 69:31 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
Zsolt 69:32 És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
Zsolt 69:33 Látják [ezt] majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
Zsolt 69:34 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
Zsolt 69:35 Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
Zsolt 69:36 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
Zsolt 69:37 És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
Zsolt 70:1 Az éneklőmesternek, Dávidtól, emlékeztetésre.
Zsolt 70:2 Isten, az én szabadításomra, Uram, az én segítségemre siess!
Zsolt 70:3 Szégyenüljenek meg és piruljanak, a kik életemre törnek; riadjanak vissza és gyalázat érje őket, a kik bajomat kivánják.
Zsolt 70:4 Hátráljanak meg gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!
Zsolt 70:5 Örülnek és örvendeznek majd benned mindazok, a kik keresnek tégedet, és ezt mondják majd szüntelen, a kik szeretik a te szabadításodat: Magasztaltassék fel az Isten!
Zsolt 70:6 Én pedig szegény és nyomorult vagyok: siess hozzám, oh Isten; segedelmem és szabadítóm vagy te Uram: ne késsél!
Zsolt 71:1 Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.
Zsolt 71:2 A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.
Zsolt 71:3 Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.
Zsolt 71:4 Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából!
Zsolt 71:5 Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva!
Zsolt 71:6 Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.
Zsolt 71:7 Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam.
Zsolt 71:8 Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel.
Zsolt 71:9 Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!
Zsolt 71:10 Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,
Zsolt 71:11 Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.
Zsolt 71:12 Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre!
Zsolt 71:13 Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!
Zsolt 71:14 Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.
Zsolt 71:15 Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.
Zsolt 71:16 Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!
Zsolt 71:17 Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.
Zsolt 71:18 Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.
Zsolt 71:19 Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!
Zsolt 71:20 A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, [de] ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.
Zsolt 71:21 Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz [és] megvigasztalsz engem.
Zsolt 71:22 Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!
Zsolt 71:23 Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.
Zsolt 71:24 Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.
Zsolt 72:1 Salamoné. Isten, a te ítéletidet add a királynak, és a te igazságodat a király fiának.
Zsolt 72:2 Hadd ítélje népedet igazsággal, és a te szegényeidet méltányossággal.
Zsolt 72:3 Teremjenek a hegyek békességet a népnek, és a halmok igazságot.
Zsolt 72:4 Legyen birája a nép szegényeinek, segítsen a szűkölködőnek fiain, és törje össze az erőszakoskodót.
Zsolt 72:5 Féljenek téged, a míg a nap áll és a meddig a hold fénylik, nemzedékről nemzedékre.
Zsolt 72:6 Szálljon alá, mint eső a rétre, mint zápor, a mely megöntözi a földet.
Zsolt 72:7 Virágozzék az ő idejében az igaz és a béke teljessége, a míg nem lesz a hold.
Zsolt 72:8 És uralkodjék egyik tengertől a másik tengerig, és a [nagy] folyamtól a föld határáig.
Zsolt 72:9 Boruljanak le előtte a pusztalakók, és nyalják ellenségei a port.
Zsolt 72:10 Tarsis és a szigetek királyai hozzanak ajándékot; Seba és Szeba királyai adománynyal járuljanak elé.
Zsolt 72:11 Hajoljanak meg előtte mind a királyok, és minden nemzet szolgáljon néki.
Zsolt 72:12 Mert megszabadítja a kiáltó szűkölködőt; a nyomorultat, a kinek nincs segítője.
Zsolt 72:13 Könyörül a szegényen és szűkölködőn, s a szűkölködők lelkét megszabadítja;
Zsolt 72:14 Az elnyomástól és erőszaktól megmenti lelköket, és vérök drága az ő szemében.
Zsolt 72:15 És éljen ő és adjanak néki Seba aranyából; imádkozzanak érte szüntelen, és áldják őt minden napon.
Zsolt 72:16 Bő gabona legyen az országban a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek füve.
Zsolt 72:17 Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magokat mind a nemzetek, és magasztalják őt.
Zsolt 72:18 Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, a ki csudadolgokat cselekszik egyedül!
Zsolt 72:19 Áldott legyen az ő dicsőséges neve mindörökké, és teljék be dicsőségével az egész föld. Ámen! Ámen!
Zsolt 72:20 Itt végződnek Dávidnak, az Isai fiának könyörgései.
Zsolt 73:1 Aszáf
Zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
Zsolt 73:2 De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
Zsolt 73:3 Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
Zsolt 73:4 Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
Zsolt 73:5 A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
Zsolt 73:6 Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
Zsolt 73:7 A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
Zsolt 73:8 Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
Zsolt 73:9 Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
Zsolt 73:10 Azért fordul az ő népe ide, hogy tele [pohár] vizet szürcsölnek;
Zsolt 73:11 És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
Zsolt 73:12 Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
Zsolt 73:13 Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
Zsolt 73:14 Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
Zsolt 73:15 Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
Zsolt 73:16 Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
Zsolt 73:17 Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
Zsolt 73:18 Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
Zsolt 73:19 Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
Zsolt 73:20 Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, [úgy ]veted meg képöket.
Zsolt 73:21 Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
Zsolt 73:22 Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
Zsolt 73:23 De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
Zsolt 73:24 Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
Zsolt 73:25 Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
Zsolt 73:26 Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
Zsolt 73:27 Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
Zsolt 73:28 De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
Zsolt 74:1 Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
Zsolt 74:2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
Zsolt 74:3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
Zsolt 74:4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
Zsolt 74:5 Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
Zsolt 74:6 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
Zsolt 74:7 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
Zsolt 74:8 Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
Zsolt 74:9 Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart [ez?]
Zsolt 74:10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
Zsolt 74:11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? [Vond] ki kebeledből: végezz!
Zsolt 74:12 Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
Zsolt 74:13 Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
Zsolt 74:14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
Zsolt 74:15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
Zsolt 74:16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
Zsolt 74:17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
Zsolt 74:18 Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
Zsolt 74:19 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
Zsolt 74:20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
Zsolt 74:21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
Zsolt 74:22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
Zsolt 74:23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
Zsolt 75:1 Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf
Zsoltára, ének.
Zsolt 75:2 Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.
Zsolt 75:3 Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek.
Zsolt 75:4 A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. Szela.
Zsolt 75:5 A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!
Zsolt 75:6 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;
Zsolt 75:7 Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől [támad] a felmagasztalás;
Zsolt 75:8 Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!
Zsolt 75:9 Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője.
Zsolt 75:10 Én pedig hirdetem [ezt] mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.
Zsolt 75:11 És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.

«

Előző

1

/

16

Következő

»

2014.01.07. Kedd - Zsolt 1:1-2

2018 Augusztus 05. Vasárnap De. - Zsolt 1:1-6 - Part1

2018 Augusztus 05. Vasárnap De. - Zsolt 1:1-6 - Part2

2022 Júl. 10. Vasárnap Du. - Zsolt 7:1-18 - dr. @iborzasi

«

Előző

1

/

16

Következő

»

Zsolt 76:1 Az éneklőmesternek hangszerekkel; Aszáf
Zsoltára, ének.
Zsolt 76:2 Ismeretes az Isten Júdában, nagy az ő neve Izráelben.
Zsolt 76:3 Mert hajléka van Sálemben, és lakhelye Sionban.
Zsolt 76:4 Ott törte össze a kézív villámait, paizst, szablyát és a hadat. Szela.
Zsolt 76:5 Ragyogó vagy te, felségesebb, mint a zsákmányadó hegyek.
Zsolt 76:6 Kifosztattak a bátor szívűek, álmukat aluszszák, és minden hős kezének ereje veszett.
Zsolt 76:7 A te dorgálásodtól, oh Jákób Istene, megzsibbadt mind szekér, mind ló.
Zsolt 76:8 Te, te rettenetes vagy, és ki állhat meg orczád előtt, mikor haragszol?
Zsolt 76:9 Az egekből jelentetted ki ítéletedet; a föld megrettent és elcsendesedett,
Zsolt 76:10 Mikor felkelt Isten az ítéletre, hogy megszabadítsa a föld minden nyomorultját! Szela.
Zsolt 76:11 Mert az emberek haragja megdicsőít téged, miután felövezed végső haragodat.
Zsolt 76:12 Tegyetek fogadást és adjátok meg azokat az Úrnak, a ti Isteneteknek; mindnyájan, a kik ő körülte laknak, hozzanak ajándékot a Rettenetesnek.
Zsolt 76:13 Mert a fejedelmek gőgjét megtöri, rettenetes a föld királyaihoz.
Zsolt 77:1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé,
Zsoltár.
Zsolt 77:2 Szavamat Istenhez [emelem] és kiáltok; szavamat Istenhez [emelem], hogy figyelmezzen reám.
Zsolt 77:3 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
Zsolt 77:4 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.
Zsolt 77:5 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
Zsolt 77:6 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
Zsolt 77:7 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
Zsolt 77:8 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
Zsolt 77:9 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
Zsolt 77:10 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela.
Zsolt 77:11 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
Zsolt 77:12 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
Zsolt 77:13 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
Zsolt 77:14 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
Zsolt 77:15 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
Zsolt 77:16 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.
Zsolt 77:17 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
Zsolt 77:18 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
Zsolt 77:19 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
Zsolt 77:20 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
Zsolt 77:21 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
Zsolt 78:1 Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
Zsolt 78:2 Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
Zsolt 78:3 A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
Zsolt 78:4 Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
Zsolt 78:5 Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
Zsolt 78:6 Hogy megtudja [azokat] a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék [azokat] fiaiknak;
Zsolt 78:7 Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
Zsolt 78:8 Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
Zsolt 78:9 Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
Zsolt 78:10 Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
Zsolt 78:11 Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
Zsolt 78:12 Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
Zsolt 78:13 Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
Zsolt 78:14 Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
Zsolt 78:15 Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
Zsolt 78:16 Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
Zsolt 78:17 Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
Zsolt 78:18 És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
Zsolt 78:19 És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
Zsolt 78:20 Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
Zsolt 78:21 Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
Zsolt 78:22 Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
Zsolt 78:23 És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
Zsolt 78:24 És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
Zsolt 78:25 Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
Zsolt 78:26 Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
Zsolt 78:27 És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
Zsolt 78:28 És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
Zsolt 78:29 Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
Zsolt 78:30 Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
Zsolt 78:31 Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül [sokakat] megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
Zsolt 78:32 Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
Zsolt 78:33 Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
Zsolt 78:34 Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
Zsolt 78:35 És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
Zsolt 78:36 És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
Zsolt 78:37 De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
Zsolt 78:38 Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
Zsolt 78:39 Azért eszébe vevé, hogy test ők, [és olyanok, mint] az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
Zsolt 78:40 Hányszor keserítették őt a pusztában, [hányszor] illették fájdalommal a kietlenben?!
Zsolt 78:41 És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
Zsolt 78:42 Nem emlékeztek meg az ő kezéről, [sem] a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
Zsolt 78:43 Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
Zsolt 78:44 És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
Zsolt 78:45 Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
Zsolt 78:46 Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
Zsolt 78:47 Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
Zsolt 78:48 Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
Zsolt 78:49 Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
Zsolt 78:50 Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
Zsolt 78:51 És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
Zsolt 78:52 Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
Zsolt 78:53 És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
Zsolt 78:54 És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
Zsolt 78:55 És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
Zsolt 78:56 De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
Zsolt 78:57 Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
Zsolt 78:58 Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
Zsolt 78:59 Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
Zsolt 78:60 És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
Zsolt 78:61 Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
Zsolt 78:62 És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
Zsolt 78:63 Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
Zsolt 78:64 Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
Zsolt 78:65 Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
Zsolt 78:66 És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
Zsolt 78:67 Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
Zsolt 78:68 Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
Zsolt 78:69 És megépíté szent helyét, mint egy magas [vár]at; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
Zsolt 78:70 És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
Zsolt 78:71 A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
Zsolt 78:72 És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
Zsolt 79:1 Aszáf
Zsoltára. Oh Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették.
Zsolt 79:2 Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak.
Zsolt 79:3 Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna őket.
Zsolt 79:4 Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak.
Zsolt 79:5 Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz?
Zsolt 79:6 Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet;
Zsolt 79:7 Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították.
Zsolt 79:8 Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.
Zsolt 79:9 Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.
Zsolt 79:10 Minek mondanák a pogányok: Hol az ő Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.
Zsolt 79:11 Jusson elődbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait;
Zsolt 79:12 És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram!
Zsolt 79:13 Mi pedig, a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!
Zsolt 80:1 Az éneklőmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf
Zsoltára.
Zsolt 80:2 Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel!
Zsolt 80:3 Efraim, Benjámin és Manasse előtt támaszd fel a te hatalmadat, és jőjj el, hogy szabadíts meg minket!
Zsolt 80:4 Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk.
Zsolt 80:5 Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére?
Zsolt 80:6 Könyhullatásnak kenyerével éteted őket, s könyhullatások árjával itatod meg őket.
Zsolt 80:7 Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk.
Zsolt 80:8 Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!
Zsolt 80:9 Égyiptomból szőlőt hozál ki, kiűzéd a pogányokat és azt elültetéd.
Zsolt 80:10 Helyet egyengettél előtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet.
Zsolt 80:11 Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei [olyanok lettek, mint] az Isten czédrusfái.
Zsolt 80:12 Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig.
Zsolt 80:13 Miért rontottad el annak gyepűit, hogy szaggathassa minden járókelő?
Zsolt 80:14 Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad.
Zsolt 80:15 Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekből és lásd és tekintsd meg e szőlőtőt!
Zsolt 80:16 És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél!
Zsolt 80:17 Elégett a tűzben, levágatott; arczod haragjától elvesznek.
Zsolt 80:18 Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerősítettél magadnak,
Zsolt 80:19 Hogy el ne térjünk tőled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet.
Zsolt 80:20 Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!
Zsolt 81:1 Az éneklőmesternek, a gittithre. Aszáfé.
Zsolt 81:2 Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!
Zsolt 81:3 Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát cziterával együtt.
Zsolt 81:4 Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;
Zsolt 81:5 Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.
Zsolt 81:6 Bizonyságul tette ő a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék [ott,] a mit nem tudtam.
Zsolt 81:7 Megszabadítottam a tehertől az ő vállát, kezei megmenekültek a kosártól.
Zsolt 81:8 A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. Szela.
Zsolt 81:9 Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!
Zsolt 81:10 Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten előtt meg ne hajolj!
Zsolt 81:11 Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földéről: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.
Zsolt 81:12 De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.
Zsolt 81:13 Ott hagytam azért őt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.
Zsolt 81:14 Oh, ha az én népem hallgatna reám, [s] Izráel az én utaimon járna!
Zsolt 81:15 Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.
Zsolt 81:16 Az Úrnak gyűlölői hízelegnének néki, és örökkévaló volna az ő idejök.
Zsolt 81:17 És ő megelégítené őt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged!
Zsolt 82:1 Aszáf
Zsoltára. Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek között.
Zsolt 82:2 Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? Szela.
Zsolt 82:3 Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot!
Zsolt 82:4 Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt; a gonoszok kezéből szabadítsátok ki.
Zsolt 82:5 Nem tudnak, nem értenek, setétségben járnak; a földnek minden fundamentoma inog.
Zsolt 82:6 Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:
Zsolt 82:7 Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely főember.
Zsolt 82:8 Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek.
Zsolt 83:1 Ének; Aszáf
Zsoltára.
Zsolt 83:2 Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!
Zsolt 83:3 Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik.
Zsolt 83:4 Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek.
Zsolt 83:5 Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!
Zsolt 83:6 Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:
Zsolt 83:7 Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;
Zsolt 83:8 A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.
Zsolt 83:9 Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. Szela.
Zsolt 83:10 Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!
Zsolt 83:11 A kik elvesztek vala Endornál, [és] a föld szemetjévé lőnek.
Zsolt 83:12 Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,
Zsolt 83:13 A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!
Zsolt 83:14 Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, [és] a milyen a polyva a szél előtt;
Zsolt 83:15 Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.
Zsolt 83:16 Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!
Zsolt 83:17 Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!
Zsolt 83:18 Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,
Zsolt 83:19 Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges [Isten] az egész földön.
Zsolt 84:1 Az éneklőmesternek, a gittitre; Kóráh fiainak
Zsoltára.
Zsolt 84:2 Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura!
Zsolt 84:3 Kivánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úrnak tornáczai után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé.
Zsolt 84:4 A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, a hová fiait helyezhesse, – a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem!
Zsolt 84:5 Boldogok, a kik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! Szela.
Zsolt 84:6 Boldog ember az, a kinek te vagy erőssége, [s] a te ösvényeid vannak szívében.
Zsolt 84:7 Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai eső.
Zsolt 84:8 Erőről erőre jutnak, [míg] megjelennek Isten előtt a Sionon.
Zsolt 84:9 Uram, Seregeknek Istene! hallgasd meg az én könyörgésemet; hallgasd meg Jákóbnak Istene! Szela.
Zsolt 84:10 Mi paizsunk! Tekints alá, oh Isten, és lásd meg a te felkented orczáját!
Zsolt 84:11 Mert jobb egy nap a te tornáczaidban, hogysem ezer [másutt;] inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!
Zsolt 84:12 Mert nap és paizs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, a kik ártatlanul élnek.
Zsolt 84:13 Seregeknek Ura! Boldog ember az, a ki bízik benned.
Zsolt 85:1 Az éneklőmesternek, Kóráh fiainak
Zsoltára.
Zsolt 85:2 Jóakarattal voltál Uram a te földedhez. Visszahoztad a Jákób [nemzetségéből] való foglyokat.
Zsolt 85:3 Elengedted népednek álnokságát, elfedezted minden bűnüket. Szela.
Zsolt 85:4 Elhárítottad [róluk] minden búsulásod, elfordítottad haragod gerjedezését.
Zsolt 85:5 Hozz vissza bennünket szabadításunk Istene, és szüntesd meg ellenünk való bosszankodásodat!
Zsolt 85:6 Avagy mindörökké haragszol-é ránk? Nemzedékről nemzedékre tartod-é haragod?
Zsolt 85:7 Avagy nem elevenítesz-é meg minket ismét, hogy néped örvendezzen benned?
Zsolt 85:8 Mutasd meg nékünk Uram a te kegyelmedet, és a te szabadításodat adjad mi nékünk!
Zsolt 85:9 Hadd halljam meg: mit szól az Úr Isten! Kétségnélkül békességet szól az ő népének és kegyeltjeinek, hogy vissza ne térjenek a bolondságra.
Zsolt 85:10 Bizonyára közel van az ő szabadítása az őt félőkhöz, hogy dicsőség lakozzék a mi földünkön.
Zsolt 85:11 Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást.
Zsolt 85:12 Hűség sarjad a földből, és igazság tekint alá az égből.
Zsolt 85:13 Az Úr is megadja a jót, és földünk is megtermi gyümölcsét.
Zsolt 85:14 Igazság jár előtte és követi őt az ő lépéseinek útján.
Zsolt 86:1 Dávid imádsága. Hajtsd hozzám Uram füledet, hallgass meg engem, mert nyomorult és szegény vagyok én!
Zsolt 86:2 Tartsd meg életemet, mert kegyes vagyok én; mentsd meg én Istenem a te szolgádat, a ki bízik benned.
Zsolt 86:3 Könyörülj én rajtam Uram, mert hozzád kiáltok minden napon!
Zsolt 86:4 Vidámítsd meg a te szolgádnak lelkét, mert hozzád emelem fel Uram lelkemet.
Zsolt 86:5 Mert te Uram jó vagy és kegyelmes, és nagy irgalmasságú mindazokhoz, a kik hozzád kiáltanak.
Zsolt 86:6 Figyelmezzél Uram az én imádságomra, és hallgasd meg az én könyörgésemnek szavát!
Zsolt 86:7 Nyomorúságomnak idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem.
Zsolt 86:8 Nincsen Uram hozzád hasonló az istenek között, és nincsenek hasonlók a te munkáidhoz!
Zsolt 86:9 Eljőnek a népek mind, a melyeket alkottál, és leborulnak előtted Uram, és dicsőítik a te nevedet.
Zsolt 86:10 Mert nagy vagy te és csodadolgokat mívelsz; csak te vagy Isten egyedül!
Zsolt 86:11 Mutasd meg nékem a te útadat, hogy járhassak a te igazságodban, [és] teljes szívvel féljem nevedet.
Zsolt 86:12 Dicsérlek téged Uram, Istenem, teljes szívemből, és dicsőítem a te nevedet örökké!
Zsolt 86:13 Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból.
Zsolt 86:14 Isten! Kevélyek támadtak fel ellenem, és kegyetlenek serege keresi lelkemet, [a kik] meg sem gondolnak téged.
Zsolt 86:15 De te Uram, könyörülő és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, nagy kegyelmű és igazságú!
Zsolt 86:16 Tekints reám és könyörülj rajtam! Add a te erődet a te szolgádnak, és szabadítsd meg a te szolgálóleányodnak fiát!
Zsolt 86:17 Adj jelt nékem javamra, hogy lássák az én gyűlölőim és szégyenüljenek meg, a mikor te Uram megsegítesz és megvigasztalsz engem.
Zsolt 87:1 Ének. A Kóráh fiainak
Zsoltára. A szent hegyeken vetette meg az ő fundamentomát.
Zsolt 87:2 Szereti az Úr Sionnak kapuit, jobban mint Jákóbnak minden hajlékát.
Zsolt 87:3 Dicsőséges dolgokat beszélnek felőled, te Istennek városa! Szela.
Zsolt 87:4 Előszámlálom Égyiptomot és Bábelt, mint ismerőimet. Ímé Filisztea és Tyrus Kússal együtt: ez ott született.
Zsolt 87:5 És ezt mondják a Sion felől: Mind ez, mind amaz ott született, és ő, a Felséges, erősíti azt.
Zsolt 87:6 Az Úr beírván, feljegyzi a népet: ez ott született! Szela.
Zsolt 87:7 És tánczolva énekelik: minden forrásaim te benned vannak.
Zsolt 88:1 Ének. A Kóráh fiainak
Zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.
Zsolt 88:2 Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
Zsolt 88:3 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Zsolt 88:4 Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.
Zsolt 88:5 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
Zsolt 88:6 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
Zsolt 88:7 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Zsolt 88:8 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.
Zsolt 88:9 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Zsolt 88:10 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
Zsolt 88:11 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.
Zsolt 88:12 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Zsolt 88:13 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Zsolt 88:14 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
Zsolt 88:15 Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tőlem?
Zsolt 88:16 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
Zsolt 88:17 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Zsolt 88:18 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
Zsolt 88:19 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
Zsolt 89:1 Az Ezrahita Ethán tanítása.
Zsolt 89:2 Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségről nemzetségre hirdetem a te hűséges voltodat az én számmal!
Zsolt 89:3 Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerősíted a te hűséges voltodat az egekben, [mondván:]
Zsolt 89:4 Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:
Zsolt 89:5 Mindörökké megerősítem a te magodat, és nemzetségről nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela.
Zsolt 89:6 És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hűséges voltodat is a szentek gyülekezetében.
Zsolt 89:7 Mert a felhőkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, [s ki] olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?
Zsolt 89:8 Igen rettenetes Isten [ő] a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.
Zsolt 89:9 Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged.
Zsolt 89:10 Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az ő habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.
Zsolt 89:11 Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erős karoddal elszélesztetted ellenségeidet.
Zsolt 89:12 Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.
Zsolt 89:13 Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.
Zsolt 89:14 A te karod hatalommal teljes, a te kezed erős, a te jobbod méltóságos.
Zsolt 89:15 Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orczád előtt.
Zsolt 89:16 Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!
Zsolt 89:17 A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.
Zsolt 89:18 Mert az ő erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.
Zsolt 89:19 Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.
Zsolt 89:20 Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népből választottat;
Zsolt 89:21 Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel őt,
Zsolt 89:22 A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sőt az én karom erősíti meg őt.
Zsolt 89:23 Nem nyomhatja őt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg őt;
Zsolt 89:24 Mert ő előtte rontom meg az ő szorongatóit, és verem meg az ő gyűlölőit.
Zsolt 89:25 És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az ő szarva.
Zsolt 89:26 És rávetem az ő kezét a tengerre, és az ő jobbját a folyóvizekre.
Zsolt 89:27 Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kősziklája!
Zsolt 89:28 Én meg elsőszülöttemmé teszem őt [és] felebbvalóvá a föld királyainál.
Zsolt 89:29 Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos [marad] ő vele.
Zsolt 89:30 És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait.
Zsolt 89:31 Ha az ő fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;
Zsolt 89:32 Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:
Zsolt 89:33 Akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnöket, és vereségekkel az ő álnokságukat;
Zsolt 89:34 De az én kegyelmemet nem vonom meg tőle, és az én hűséges voltomban nem hazudom.
Zsolt 89:35 Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.
Zsolt 89:36 Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?
Zsolt 89:37 Az ő magva örökké megmarad, és az ő királyi széke olyan előttem, mint a nap.
Zsolt 89:38 Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhőben lévő bizonyság. Szela.
Zsolt 89:39 De te [mégis] elvetetted és megútáltad [őt,] és megharagudtál a te felkentedre.
Zsolt 89:40 Felbontottad a te szolgáddal [kötött] szövetséget, földre tiportad az ő koronáját.
Zsolt 89:41 Lerontottad az ő kőfalait mind; romokká tetted erősségeit.
Zsolt 89:42 Zsákmányolták őt mind az úton járók; gyalázattá lőn az ő szomszédai előtt.
Zsolt 89:43 Felmagasztaltad az ő szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.
Zsolt 89:44 Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted őt a harczban.
Zsolt 89:45 Eltörlötted az ő fényességét, és az ő királyi székét a földre vetetted.
Zsolt 89:46 Az ő ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela.
Zsolt 89:47 Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, [és] ég a te haragod, mint a tűz?
Zsolt 89:48 Emlékezzél meg rólam: mily [rövid] az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!
Zsolt 89:49 Kicsoda oly erős, hogy éljen és ne lásson halált [s] megszabadítsa magát a Seolnak kezéből? Szela.
Zsolt 89:50 Hol van a te előbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hűséges voltodra!
Zsolt 89:51 Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek [gyalázatját] hordozom keblemben,
Zsolt 89:52 A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit.
Zsolt 89:53 Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen.
Zsolt 90:1 Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!
Zsolt 90:2 Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.
Zsolt 90:3 Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!
Zsolt 90:4 Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.
Zsolt 90:5 Elragadod őket; [olyanokká] lesznek, [mint az] álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;
Zsolt 90:6 Reggel virágzik és sarjad, [és] estvére elhervad és megszárad.
Zsolt 90:7 Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!
Zsolt 90:8 Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.
Zsolt 90:9 Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.
Zsolt 90:10 A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.
Zsolt 90:11 Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?
Zsolt 90:12 Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
Zsolt 90:13 Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.
Zsolt 90:14 Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.
Zsolt 90:15 Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.
Zsolt 90:16 Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain.
Zsolt 90:17 És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!
Zsolt 91:1 Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.
Zsolt 91:2 Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!
Zsolt 91:3 Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől.
Zsolt 91:4 Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége.
Zsolt 91:5 Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal;
Zsolt 91:6 A dögvésztől, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít.
Zsolt 91:7 Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít.
Zsolt 91:8 Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!
Zsolt 91:9 Mert [azt mondtad] te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:
Zsolt 91:10 Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;
Zsolt 91:11 Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban.
Zsolt 91:12 Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.
Zsolt 91:13 Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.
Zsolt 91:14 Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet!
Zsolt 91:15 Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.
Zsolt 91:16 Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat.
Zsolt 92:1
Zsoltár, ének szombat napra.
Zsolt 92:2 Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!
Zsolt 92:3 Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.
Zsolt 92:4 Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.
Zsolt 92:5 Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.
Zsolt 92:6 Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!
Zsolt 92:7 A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:
Zsolt 92:8 Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők;
Zsolt 92:9 Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!
Zsolt 92:10 Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, [és] elszélednek mind a hamisság cselekedők!
Zsolt 92:11 De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.
Zsolt 92:12 És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.
Zsolt 92:13 Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.
Zsolt 92:14 Plánták [ők] az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.
Zsolt 92:15 Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;
Zsolt 92:16 Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!
Zsolt 93:1 Uralkodik az Úr, méltóságot öltözött fel; felöltözött az Úr: hatalmat övezett magára; megerősítette a földet is, hogy meg ne induljon.
Zsolt 93:2 Állandó a te királyi széked eleitől kezdve; öröktől fogva vagy te!
Zsolt 93:3 A folyóvizek Uram, a folyóvizek zúgnak, a folyóvizek hullámokat hánynak;
Zsolt 93:4 A nagy vizek zúgásainál, a tengernek felséges morajlásánál felségesebb az Úr a magasságban.
Zsolt 93:5 A te bizonyságaid igen bizonyosak, a te házadat illeti Uram szentség, napok hosszáig!
Zsolt 94:1 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
Zsolt 94:2 Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
Zsolt 94:3 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
Zsolt 94:4 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
Zsolt 94:5 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
Zsolt 94:6 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
Zsolt 94:7 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
Zsolt 94:8 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
Zsolt 94:9 A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
Zsolt 94:10 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
Zsolt 94:11 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
Zsolt 94:12 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
Zsolt 94:13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
Zsolt 94:14 Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
Zsolt 94:15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
Zsolt 94:16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
Zsolt 94:17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
Zsolt 94:18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
Zsolt 94:19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
Zsolt 94:20 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
Zsolt 94:21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
Zsolt 94:22 De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
Zsolt 94:23 És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.
Zsolt 95:1 Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!
Zsolt 95:2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.
Zsolt 95:3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.
Zsolt 95:4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.
Zsolt 95:5 A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.
Zsolt 95:6 Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!
Zsolt 95:7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.
Zsolt 95:8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:
Zsolt 95:9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.
Zsolt 95:10 Negyven esztendeig bosszankodtam [e] nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!
Zsolt 95:11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam [helyére.]
Zsolt 96:1 Énekeljetek az Úrnak új éneket; énekelj az Úrnak te egész föld!
Zsolt 96:2 Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az ő nevét; hirdessétek napról-napra az ő szabadítását.
Zsolt 96:3 Beszéljétek a népek között az ő dicsőségét, minden nemzet között az ő csodadolgait;
Zsolt 96:4 Mert nagy az Úr és igen dicséretes, rettenetes minden isten felett.
Zsolt 96:5 Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott.
Zsolt 96:6 Ékesség és fenség van előtte; tisztesség és méltóság az ő szent helyén.
Zsolt 96:7 Adjatok az Úrnak népeknek nemzetségei: adjatok az Úrnak dicsőséget és tisztességet!
Zsolt 96:8 Adjátok az Úrnak neve dicsőségét; hozzatok ajándékot és jőjjetek be az ő tornáczaiba!
Zsolt 96:9 Hajoljatok meg az Úr előtt szent ékességben; rettegjen előtte az egész föld!
Zsolt 96:10 Mondjátok a népek között: Az Úr uralkodik; megerősítette a földet, hogy meg ne induljon; ő ítéli meg a népeket igazsággal.
Zsolt 96:11 Örüljenek az egek és örvendezzen a föld; harsogjon a tenger és minden benne való!
Zsolt 96:12 Viduljon a mező és minden, a mi rajta van; örvend akkor az erdő minden fája is,
Zsolt 96:13 Az Úrnak orczája előtt, mert eljön, mert eljön, hogy megítélje e földet. Megítéli majd a világot igazsággal, és a népeket az ő hűségével.
Zsolt 97:1 Az Úr uralkodik, örüljön a föld; örvendezzenek a temérdek szigetek.
Zsolt 97:2 Felhő és homályosság van körülte; igazság és jogosság az ő székének erőssége.
Zsolt 97:3 Tűz jár előtte, és köröskörül elégeti az ő szorongatóit.
Zsolt 97:4 Megvilágosítják az ő villámai a világot; látja és megretteg a föld.
Zsolt 97:5 A hegyek, mint a viasz megolvadnak az Úr előtt, az egész földnek Ura előtt.
Zsolt 97:6 Az egek hirdetik az ő igazságát, és minden nép látja az ő dicsőségét.
Zsolt 97:7 Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, a kik bálványokkal dicsekednek; meghajolnak előtte mind az istenek.
Zsolt 97:8 Hallotta és örvendeze Sion, és örülének Júdának leányai a te ítéleteidnek Uram!
Zsolt 97:9 Mert te felséges vagy Uram az egész földön, és igen felmagasztaltattál minden isten felett!
Zsolt 97:10 A kik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszt! Megőrzi ő az ő kegyeltjeinek lelkét; a gonoszok kezéből megszabadítja őket.
Zsolt 97:11 Világosság támad fel az igazra, és az egyenesszívűekre öröm.
Zsolt 97:12 Örüljetek igazak az Úrban, és tiszteljétek az ő szentséges emlékezetét!
Zsolt 98:1
Zsoltár. Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodadolgokat cselekedett; megsegítette őt az ő jobbkeze és az ő szentséges karja.
Zsolt 98:2 Tudtul adta az Úr az ő szabadítását; a népek előtt megjelentette az ő igazságát.
Zsolt 98:3 Megemlékezett az ő kegyelméről és Izráel házához való hűségéről; látták a föld határai mind a mi Istenünknek szabadítását.
Zsolt 98:4 Vígan énekelj az Úrnak te egész föld; harsanjatok fel, örvendezzetek és zengedezzetek!
Zsolt 98:5 Zengedezzetek az Úrnak hárfával, hárfával és hangos énekléssel;
Zsolt 98:6 Trombitákkal és kürtzengéssel vígadozzatok a király, az Úr előtt!
Zsolt 98:7 Harsogjon a tenger és minden benne való, a világ és a kik lakoznak benne.
Zsolt 98:8 A folyóvizek tapsoljanak, a hegyek együttesen örvendezzenek
Zsolt 98:9 Az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet; megítéli a világot igazsággal és a népeket méltányossággal.
Zsolt 99:1 Az Úr uralkodik, reszkessenek a népek; Kérubokon ül, remegjen a föld!
Zsolt 99:2 Nagy az Úr a Sionon, és magasságos ő minden nép felett.
Zsolt 99:3 Tiszteljék a te nagy és rettenetes nevedet, – szent az!
Zsolt 99:4 És tisztesség a királynak, a ki szereti a jogosságot! Te megerősítetted az egyenességet; jogosságot és igazságot szereztél Jákóbban.
Zsolt 99:5 Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az ő lábainak zsámolya elé; szent ő!
Zsolt 99:6 Mózes és Áron az ő papjaival, és Sámuel az ő nevét segítségül hívókkal egybe, segítségül hívják vala az Urat, és meghallgatá őket.
Zsolt 99:7 Felhő-oszlopban szólt vala hozzájok; megőrizték az ő bizonyságtételét és rendeletét, a melyet adott vala nékik.
Zsolt 99:8 Uram, mi Istenünk! Te meghallgattad őket, kegyelmes Isten voltál hozzájok; de bosszúálló az ő hiábavalóságaik miatt.
Zsolt 99:9 Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az ő szent hegyén; mert szent az Úr, a mi Istenünk!
Zsolt 100:1 Hálaadó
Zsoltár. Vígan énekelj az Úrnak te egész föld!
Zsolt 100:2 Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vígassággal.
Zsolt 100:3 Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk.
Zsolt 100:4 Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornáczaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét!
Zsolt 100:5 Mert jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége!
Zsolt 101:1 Dávid
Zsoltára. Kegyelmet és igazságot énekelek; te néked zengek éneket, Uram!
Zsolt 101:2 Gondom van a tökéletes útra: mikor jössz el hozzám? Szívemnek tökéletessége szerint járok én az én házamban.
Zsolt 101:3 Nem vetem a szemem hiábavaló dologra; a pártoskodók cselekedetét gyűlölöm: nincs köze hozzám.
Zsolt 101:4 A csalárd szív távol van én tőlem, gonoszt nem ismerek.
Zsolt 101:5 A ki titkon rágalmazza az ő felebarátját, elvesztem azt; a nagyralátót és a kevélyszívűt, azt el nem szenvedem.
Zsolt 101:6 Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak; a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem.
Zsolt 101:7 Nem lakozik az én házamban, a ki csalárdságot mível; a ki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim előtt.
Zsolt 101:8 Reggelenként elvesztem e földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevőt.
Zsolt 102:1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.
Zsolt 102:2 Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
Zsolt 102:3 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Zsolt 102:4 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
Zsolt 102:5 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
Zsolt 102:6 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
Zsolt 102:7 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Zsolt 102:8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
Zsolt 102:9 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Zsolt 102:10 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
Zsolt 102:11 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
Zsolt 102:12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
Zsolt 102:13 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre [áll.]
Zsolt 102:14 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Zsolt 102:15 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
Zsolt 102:16 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
Zsolt 102:17 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
Zsolt 102:18 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
Zsolt 102:19 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
Zsolt 102:20 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
Zsolt 102:21 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.
Zsolt 102:22 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
Zsolt 102:23 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
Zsolt 102:24 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
Zsolt 102:25 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]
Zsolt 102:26 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
Zsolt 102:27 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
Zsolt 102:28 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
Zsolt 102:29 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
Zsolt 103:1 A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
Zsolt 103:2 Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
Zsolt 103:3 A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
Zsolt 103:4 A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
Zsolt 103:5 A ki jóval tölti be a te ékességedet, [és] megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
Zsolt 103:6 Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
Zsolt 103:7 Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
Zsolt 103:8 Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
Zsolt 103:9 Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
Zsolt 103:10 Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
Zsolt 103:11 Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
Zsolt 103:12 A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
Zsolt 103:13 A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
Zsolt 103:14 Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
Zsolt 103:15 Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
Zsolt 103:16 Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
Zsolt 103:17 De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
Zsolt 103:18 Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
Zsolt 103:19 Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
Zsolt 103:20 Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
Zsolt 103:21 Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
Zsolt 103:22 Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!
Zsolt 104:1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
Zsolt 104:2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
Zsolt 104:3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
Zsolt 104:4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Zsolt 104:5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
Zsolt 104:6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
Zsolt 104:7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
Zsolt 104:8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
Zsolt 104:9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Zsolt 104:10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
Zsolt 104:11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
Zsolt 104:12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
Zsolt 104:13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Zsolt 104:14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
Zsolt 104:15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
Zsolt 104:16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
Zsolt 104:17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
Zsolt 104:18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
Zsolt 104:19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
Zsolt 104:20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Zsolt 104:21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
Zsolt 104:22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
Zsolt 104:23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
Zsolt 104:24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
Zsolt 104:25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
Zsolt 104:26 Amott gályák járnak [s] czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
Zsolt 104:27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
Zsolt 104:28 Adsz nékik [és] ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
Zsolt 104:29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
Zsolt 104:30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
Zsolt 104:31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
Zsolt 104:32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
Zsolt 104:33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
Zsolt 104:34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
Zsolt 104:35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Zsolt 105:1 Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!
Zsolt 105:2 Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét.
Zsolt 105:3 Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.
Zsolt 105:4 Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
Zsolt 105:5 Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről.
Zsolt 105:6 Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai!
Zsolt 105:7 Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre [kihat] az ő ítélete.
Zsolt 105:8 Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;
Zsolt 105:9 A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről.
Zsolt 105:10 És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,
Zsolt 105:11 Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.
Zsolt 105:12 Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és [mintegy] zsellérek abban,
Zsolt 105:13 És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:
Zsolt 105:14 Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattok, [mondván:]
Zsolt 105:15 Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!
Zsolt 105:16 Mikor éhséget idéze elő a földön; [és] a kenyérnek minden botját eltöré,
Zsolt 105:17 Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;
Zsolt 105:18 A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala,
Zsolt 105:19 Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.
Zsolt 105:20 Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt;
Zsolt 105:21 Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán;
Zsolt 105:22 Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.
Zsolt 105:23 És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.
Zsolt 105:24 És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál.
Zsolt 105:25 Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, [és] álnokul cselekedjenek az ő szolgáival.
Zsolt 105:26 Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala.
Zsolt 105:27 Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén.
Zsolt 105:28 Sötétséget bocsátott és elsötétítette [azt,] és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek.
Zsolt 105:29 Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat.
Zsolt 105:30 Földjük békáktól hemzsege, [még] a királyuk termeiben [is.]
Zsolt 105:31 Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon.
Zsolt 105:32 Adott nékik eső gyanánt jégesőt, [és] lángoló tüzet a földjökre.
Zsolt 105:33 És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit.
Zsolt 105:34 Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.
Zsolt 105:35 És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.
Zsolt 105:36 És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.
Zsolt 105:37 És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.
Zsolt 105:38 Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket.
Zsolt 105:39 Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze [őket,] és tüzet, hogy világítson éjjel.
Zsolt 105:40 Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.
Zsolt 105:41 Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.
Zsolt 105:42 Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a [melyet tőn] Ábrahámnak, az ő szolgájának.
Zsolt 105:43 Kihozá azért az ő népét örömmel, [és] az ő választottait vígassággal.
Zsolt 105:44 És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.
Zsolt 105:45 Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat!
Zsolt 106:1 Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Zsolt 106:2 Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét?
Zsolt 106:3 Boldog, a ki megtartja a törvényt, [és] igazán cselekszik minden időben.
Zsolt 106:4 Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal,
Zsolt 106:5 Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, [és] örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
Zsolt 106:6 Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk.
Zsolt 106:7 Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.
Zsolt 106:8 De ő megsegíté őket az ő nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.
Zsolt 106:9 Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé őket a mélységeken, mint egy síkon.
Zsolt 106:10 És kisegíté őket a gyűlölő kezéből; kimentette őket ellenség kezéből.
Zsolt 106:11 Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belőlük.
Zsolt 106:12 És hittek az ő beszédeinek, [és] énekelték az ő dicséretét.
Zsolt 106:13 Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az ő tanácsát!
Zsolt 106:14 Epekedés epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.
Zsolt 106:15 És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.
Zsolt 106:16 És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.
Zsolt 106:17 Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.
Zsolt 106:18 És tűz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.
Zsolt 106:19 Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt.
Zsolt 106:20 Felcserélték az ő dicsőségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.
Zsolt 106:21 Elfeledkezének Istenről, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat művelt Égyiptomban,
Zsolt 106:22 Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.
Zsolt 106:23 Gondolta, hogy kipusztítja őket; de Mózes, az ő választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse [őket.]
Zsolt 106:24 És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az ő igéretének.
Zsolt 106:25 És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.
Zsolt 106:26 De ő felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa őket a pusztában;
Zsolt 106:27 S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja őket a tartományokban.
Zsolt 106:28 Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.
Zsolt 106:29 És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.
Zsolt 106:30 Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lőn.
Zsolt 106:31 És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.
Zsolt 106:32 Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,
Zsolt 106:33 Mert megkeseríték az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.
Zsolt 106:34 Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította őket az Úr.
Zsolt 106:35 Sőt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.
Zsolt 106:36 És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájok.
Zsolt 106:37 És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,
Zsolt 106:38 És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertőzteték a föld öldökléssel.
Zsolt 106:39 És tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.
Zsolt 106:40 De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az ő örökségét.
Zsolt 106:41 És odaadá őket pogányok kezébe, és gyűlölőik uralkodtak rajtok.
Zsolt 106:42 És sanyargatták őket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!
Zsolt 106:43 Számtalanszor megmentette őket, de ők felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bűneikbe.
Zsolt 106:44 De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;
Zsolt 106:45 És megemlékezett velök kötött szövetségéről, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelődék.
Zsolt 106:46 És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik őket fogva elvivék.
Zsolt 106:47 Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyűjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsőítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.
Zsolt 106:48 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.
Zsolt 107:1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.
Zsolt 107:2 [Ezt] mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;
Zsolt 107:3 És a kiket összegyűjtött a [különböző] földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.
Zsolt 107:4 Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
Zsolt 107:5 Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
Zsolt 107:6 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.
Zsolt 107:7 És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
Zsolt 107:8 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
Zsolt 107:9 Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!
Zsolt 107:10 A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
Zsolt 107:11 Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
Zsolt 107:12 Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
Zsolt 107:13 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.
Zsolt 107:14 Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
Zsolt 107:15 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
Zsolt 107:16 Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
Zsolt 107:17 A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.
Zsolt 107:18 Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
Zsolt 107:19 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.
Zsolt 107:20 Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.
Zsolt 107:21 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
Zsolt 107:22 És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!
Zsolt 107:23 A kik hajókon tengerre szállnak, [és] a nagy vizeken kalmárkodnak,
Zsolt 107:24 Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.
Zsolt 107:25 Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
Zsolt 107:26 Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
Zsolt 107:27 Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
Zsolt 107:28 De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.
Zsolt 107:29 Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
Zsolt 107:30 És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.
Zsolt 107:31 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért!
Zsolt 107:32 És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!
Zsolt 107:33 Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
Zsolt 107:34 Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
Zsolt 107:35 Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
Zsolt 107:36 És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.
Zsolt 107:37 És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
Zsolt 107:38 És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
Zsolt 107:39 De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.
Zsolt 107:40 Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.
Zsolt 107:41 De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
Zsolt 107:42 Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.
Zsolt 107:43 A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!
Zsolt 108:1 Ének. Dávid
Zsoltára.
Zsolt 108:2 Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is [kész.]
Zsolt 108:3 Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!
Zsolt 108:4 Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!
Zsolt 108:5 Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod!
Zsolt 108:6 Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!
Zsolt 108:7 Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!
Zsolt 108:8 Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.
Zsolt 108:9 Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm.
Zsolt 108:10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.
Zsolt 108:11 Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?
Zsolt 108:12 Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?
Zsolt 108:13 Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség!
Zsolt 108:14 Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket.
Zsolt 109:1 Az éneklőmesternek, Dávidé;
Zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
Zsolt 109:2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
Zsolt 109:3 És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
Zsolt 109:4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
Zsolt 109:5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
Zsolt 109:6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
Zsolt 109:7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
Zsolt 109:8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
Zsolt 109:9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
Zsolt 109:10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek [eledelt.]
Zsolt 109:11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
Zsolt 109:12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
Zsolt 109:13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
Zsolt 109:14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
Zsolt 109:15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
Zsolt 109:16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
Zsolt 109:17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
Zsolt 109:18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
Zsolt 109:19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
Zsolt 109:20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
Zsolt 109:21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
Zsolt 109:22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
Zsolt 109:23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
Zsolt 109:24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
Zsolt 109:25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
Zsolt 109:26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
Zsolt 109:27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
Zsolt 109:28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
Zsolt 109:29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
Zsolt 109:30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
Zsolt 109:31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
Zsolt 110:1 Dávidé;
Zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.
Zsolt 110:2 A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, [mondván:] Uralkodjál ellenségeid között!
Zsolt 110:3 A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.
Zsolt 110:4 Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.
Zsolt 110:5 Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;
Zsolt 110:6 Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.
Zsolt 110:7 Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.
Zsolt 111:1 Dícsérjétek az Urat. Dicsérem az Urat teljes szívből: az igazak környezetében és a gyülekezetben.
Zsolt 111:2 Nagyok az Úrnak cselekedetei; kivánatosak mindazoknak, a kik gyönyörködnek azokban.
Zsolt 111:3 Dicsőség és méltóság az ő cselekedete, és igazsága megmarad mindvégig.
Zsolt 111:4 Emlékezetet szerzett az ő csudálatos dolgainak; kegyelmes és irgalmas az Úr.
Zsolt 111:5 Eledelt ad az őt félőknek; megemlékezik az ő szövetségéről örökké.
Zsolt 111:6 Cselekedeteinek erejét tudtul adta az ő népének, nékik adván a pogányok örökségét.
Zsolt 111:7 Kezeinek cselekedetei hűség és igazság; minden ő végzése tökéletes.
Zsolt 111:8 Megingathatlanok örökké és mindvégig; hívségből és egyenességből származottak.
Zsolt 111:9 Váltságot küldött az ő népének, elrendelte szövetségét örökre; szent és rettenetes az ő neve.
Zsolt 111:10 A bölcseség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, a ki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig.
Zsolt 112:1 Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, a ki féli az Urat, [és] az ő parancsolataiban igen gyönyörködik.
Zsolt 112:2 Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.
Zsolt 112:3 Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.
Zsolt 112:4 Az igazakra világosság fénylik a sötétben: [attól a ki] irgalmas, kegyelmes és igaz.
Zsolt 112:5 Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.
Zsolt 112:6 Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.
Zsolt 112:7 Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó.
Zsolt 112:8 Rendületlen az ő szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.
Zsolt 112:9 Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik dicsőséggel.
Zsolt 112:10 Látja [ezt] a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.
Zsolt 113:1 Dicsérjétek az Urat. Dicsérjétek az Úrnak szolgái! dicsérjétek az Úrnak nevét,
Zsolt 113:2 Áldott legyen az Úr neve mostantól fogva és örökké!
Zsolt 113:3 Napkelettől fogva napnyugotig dicsértessék az Úr neve!
Zsolt 113:4 Felmagasztaltatott az Úr minden pogány nép felett; dicsősége túl van az egeken.
Zsolt 113:5 Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, a ki a magasságban lakozik?
Zsolt 113:6 A ki magát megalázva, tekint szét mennyen és földön;
Zsolt 113:7 A ki felemeli az alacsonyt a porból, és a szűkölködőt kivonszsza a sárból,
Zsolt 113:8 Hogy odaültesse őket a főemberek közé, az ő népének főemberei közé;
Zsolt 113:9 A ki beülteti a meddőt a házba, mint magzatoknak anyját, nagy örömre. Dicsérjétek az Urat!
Zsolt 114:1 Mikor Izráel népe kijöve Égyiptomból, Jákóbnak házanépe az idegen nép közül:
Zsolt 114:2 Júda lőn az ő szentséges [népe] és Izráel az ő királysága.
Zsolt 114:3 A tenger látá őt és elfutamodék; a Jordán hátrafordula.
Zsolt 114:4 A hegyek szöknek vala, mint a kosok, s a halmok, mint a juhoknak bárányai.
Zsolt 114:5 Mi a bajod, te tenger, hogy megfutamodál, és te Jordán, hogy hátrafordulál?
Zsolt 114:6 Hegyek, hogy szöktök vala, mint a kosok? Ti halmok, mint a juhoknak bárányai?
Zsolt 114:7 Indulj meg te föld az Úr orczája előtt, a Jákób Istene előtt,
Zsolt 114:8 A ki átváltoztatja a kősziklát álló tóvá, és a szirtet vizek forrásává.
Zsolt 115:1 Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért és hívségedért!
Zsolt 115:2 Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az ő Istenök?
Zsolt 115:3 Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.
Zsolt 115:4 Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.
Zsolt 115:5 Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;
Zsolt 115:6 Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;
Zsolt 115:7 Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal.
Zsolt 115:8 Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, [és] mindazok, a kik bíznak bennök!
Zsolt 115:9 Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
Zsolt 115:10 Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
Zsolt 115:11 A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
Zsolt 115:12 Az Úr megemlékezik mi rólunk [és] megáld [minket]; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.
Zsolt 115:13 Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.
Zsolt 115:14 Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.
Zsolt 115:15 Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.
Zsolt 115:16 Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.
Zsolt 115:17 Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.
Zsolt 115:18 De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!
Zsolt 116:1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
Zsolt 116:2 Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.
Zsolt 116:3 Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.
Zsolt 116:4 És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
Zsolt 116:5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
Zsolt 116:6 Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
Zsolt 116:7 Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
Zsolt 116:8 Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól [és] lábamat az eséstől:
Zsolt 116:9 Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.
Zsolt 116:10 Hittem, azért szóltam; [noha] igen megaláztatott valék.
Zsolt 116:11 Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.
Zsolt 116:12 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?
Zsolt 116:13 A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.
Zsolt 116:14 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.
Zsolt 116:15 Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.
Zsolt 116:16 Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
Zsolt 116:17 Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.
Zsolt 116:18 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt,
Zsolt 116:19 Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!
Zsolt 117:1 Dicsérjétek az Urat mind, ti pogányok; magasztalják őt mind a népek!
Zsolt 117:2 Mert nagy az ő kegyelmessége mi hozzánk, és az Úrnak igazsága megmarad örökké. Dicsérjétek az Urat!
Zsolt 118:1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme!
Zsolt 118:2 Mondja hát Izráel, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
Zsolt 118:3 Mondja hát az Áron háza, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
Zsolt 118:4 Mondják hát, a kik félik az Urat, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
Zsolt 118:5 Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallgatott [és] tágas térre [tett] engem az Úr.
Zsolt 118:6 Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?
Zsolt 118:7 Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok az én gyűlölőimre.
Zsolt 118:8 Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.
Zsolt 118:9 Jobb az Úrban bízni, mint főemberekben reménykedni.
Zsolt 118:10 Körülvettek engem mind a pogányok, de az Úr nevében elvesztém őket.
Zsolt 118:11 Körülvettek, bizony körülvettek engem, de az Úr nevében elvesztém őket.
Zsolt 118:12 Körülvettek engem, mint méhek; eloltattak, mint tövis-tűz, mert az Úr nevében elvesztém őket.
Zsolt 118:13 Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr megsegített engem.
Zsolt 118:14 Erősségem és énekem az Úr, és ő lőn nékem szabadulásul.
Zsolt 118:15 Vígasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: Az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!
Zsolt 118:16 Az Úrnak jobbkeze felmagasztaltatott; az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!
Zsolt 118:17 Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit!
Zsolt 118:18 Keményen megostorozott engem az Úr; de nem adott át engem a halálnak.
Zsolt 118:19 Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit, hogy bemenjek azokon [és] dicsérjem az Urat!
Zsolt 118:20 Ez az Úrnak kapuja; igazak mennek be azon.
Zsolt 118:21 Magasztallak téged, hogy meghallgattál, és szabadításomul lettél!
Zsolt 118:22 A kő a melyet az építők megvetettek, szegeletkővé lett!
Zsolt 118:23 Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt!
Zsolt 118:24 Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen!
Zsolt 118:25 Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó előmenetelt!
Zsolt 118:26 Áldott, a ki jő az Úrnak nevében; áldunk titeket, a kik az Úr házából valók vagytok!
Zsolt 118:27 Isten az Úr és ő világosított meg minket. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához.
Zsolt 118:28 Istenem vagy te, azért hálát adok néked! Én Istenem, magasztallak téged.
Zsolt 118:29 Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme!
Zsolt 119:1 Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.
Zsolt 119:2 Boldogok, a kik megőrzik az ő bizonyságait, [és] teljes szívből keresik őt.
Zsolt 119:3 És nem cselekesznek hamisságot; az ő útaiban járnak.
Zsolt 119:4 Te parancsoltad [Uram,] hogy határozataidat jól megőrizzük.
Zsolt 119:5 Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megőrzésére!
Zsolt 119:6 Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!
Zsolt 119:7 Hálát adok néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.
Zsolt 119:8 A te rendeléseidet megőrzöm; soha ne hagyj el engem!
Zsolt 119:9 Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?
Zsolt 119:10 Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!
Zsolt 119:11 Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
Zsolt 119:12 Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.
Zsolt 119:13 Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.
Zsolt 119:14 Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.
Zsolt 119:15 A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.
Zsolt 119:16 Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el.
Zsolt 119:17 Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.
Zsolt 119:18 Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.
Zsolt 119:19 Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat.
Zsolt 119:20 Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.
Zsolt 119:21 Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.
Zsolt 119:22 Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megőriztem a te bizonyságaidat!
Zsolt 119:23 Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidről gondolkodik.
Zsolt 119:24 A te bizonyságaid én gyönyörűségem, [és] én tanácsadóim.
Zsolt 119:25 Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.
Zsolt 119:26 Útaimat elbeszéltem előtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!
Zsolt 119:27 Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!
Zsolt 119:28 Sír a lelkem a keserűség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!
Zsolt 119:29 A hamisságnak útját távoztasd el tőlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!
Zsolt 119:30 Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak előttem.
Zsolt 119:31 Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!
Zsolt 119:32 A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!
Zsolt 119:33 Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megőrizzem azt mindvégig.
Zsolt 119:34 Oktass, hogy megőrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívemből.
Zsolt 119:35 Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.
Zsolt 119:36 Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.
Zsolt 119:37 Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.
Zsolt 119:38 Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.
Zsolt 119:39 Fordítsd el tőlem a gyalázatot, a mitől félek; hiszen jók a te ítéleteid.
Zsolt 119:40 Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.
Zsolt 119:41 És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,
Zsolt 119:42 Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!
Zsolt 119:43 És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!
Zsolt 119:44 És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.
Zsolt 119:45 És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.
Zsolt 119:46 És a királyok előtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.
Zsolt 119:47 És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.
Zsolt 119:48 És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidről.
Zsolt 119:49 Emlékezzél meg a te szolgádnak [adott] igédről, a melyhez nékem reménységet adtál!
Zsolt 119:50 Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.
Zsolt 119:51 A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtől.
Zsolt 119:52 Megemlékezem a te öröktől fogva való ítéleteidről Uram, és vigasztalódom.
Zsolt 119:53 Harag vett rajtam erőt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.
Zsolt 119:54 Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.
Zsolt 119:55 Uram! a te nevedről emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.
Zsolt 119:56 Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megőriztem.
Zsolt 119:57 Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.
Zsolt 119:58 Teljes szívből könyörgök a te színed előtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!
Zsolt 119:59 Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.
Zsolt 119:60 Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.
Zsolt 119:61 Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; [de] a te törvényedről el nem feledkezem.
Zsolt 119:62 Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.
Zsolt 119:63 Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.
Zsolt 119:64 A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!
Zsolt 119:65 Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.
Zsolt 119:66 Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.
Zsolt 119:67 Minekelőtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.
Zsolt 119:68 Jó vagy te és jóltevő, taníts meg engem a te rendeléseidre.
Zsolt 119:69 A kevélyek hazugságot költöttek reám, [de] én teljes szívből megtartom a te parancsolataidat.
Zsolt 119:70 Kövér az ő szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.
Zsolt 119:71 Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.
Zsolt 119:72 A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.
Zsolt 119:73 A te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.
Zsolt 119:74 A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.
Zsolt 119:75 Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.
Zsolt 119:76 Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.
Zsolt 119:77 Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.
Zsolt 119:78 Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, [holott] én a te határozataidról gondolkodom.
Zsolt 119:79 Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!
Zsolt 119:80 Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.
Zsolt 119:81 Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod [kivánása] miatt; a te igédben van az én reménységem.
Zsolt 119:82 A te beszéded [kivánása] miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?
Zsolt 119:83 Noha olyanná lettem, mint a füstön levő tömlő; a te rendeléseidről el nem feledkezem.
Zsolt 119:84 Mennyi a te szolgádnak napja, [és] mikor tartasz ítéletet az én üldözőim felett?
Zsolt 119:85 Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint [élnek.]
Zsolt 119:86 Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!
Zsolt 119:87 Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.
Zsolt 119:88 A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megőrizhessem a te szádnak bizonyságait.
Zsolt 119:89 Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.
Zsolt 119:90 Nemzedékről nemzedékre van a te igazságod, te erősítetted meg a földet és áll az.
Zsolt 119:91 A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.
Zsolt 119:92 Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.
Zsolt 119:93 Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.
Zsolt 119:94 Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.
Zsolt 119:95 Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, [de] én a te bizonyságaidra figyelek.
Zsolt 119:96 Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.
Zsolt 119:97 Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!
Zsolt 119:98 Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.
Zsolt 119:99 Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.
Zsolt 119:100 Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.
Zsolt 119:101 Minden gonosz ösvénytől visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.
Zsolt 119:102 Nem távoztam el a te ítéleteidtől, mert te oktattál engem.
Zsolt 119:103 Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél [édesbb] az az én számnak!
Zsolt 119:104 A te határozataidból leszek értelmes, gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.
Zsolt 119:105 Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.
Zsolt 119:106 Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.
Zsolt 119:107 Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.
Zsolt 119:108 Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek előtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.
Zsolt 119:109 Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedről el nem feledkezem.
Zsolt 119:110 Tőrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.
Zsolt 119:111 A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.
Zsolt 119:112 Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha [és] mindvégig.
Zsolt 119:113 Az állhatatlanokat gyűlölöm, de a te törvényedet szeretem.
Zsolt 119:114 Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.
Zsolt 119:115 Távozzatok tőlem gonoszok, hogy megőrizzem az én Istenemnek parancsolatait.
Zsolt 119:116 Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.
Zsolt 119:117 Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.
Zsolt 119:118 Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtől elhajolnak, mert az ő álnokságuk hazugság.
Zsolt 119:119 Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.
Zsolt 119:120 Borzad testem a tőled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtől.
Zsolt 119:121 Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak!
Zsolt 119:122 Légy kezes a te szolgádért az ő javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.
Zsolt 119:123 Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.
Zsolt 119:124 Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!
Zsolt 119:125 Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat!
Zsolt 119:126 Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.
Zsolt 119:127 Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.
Zsolt 119:128 Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyűlölöm.
Zsolt 119:129 Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megőrzi azokat.
Zsolt 119:130 A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, [és] oktatja az együgyűeket.
Zsolt 119:131 Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.
Zsolt 119:132 Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelőin.
Zsolt 119:133 Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!
Zsolt 119:134 Oltalmazz meg az emberek erőszakosságától, hogy megőrizzem a te határozataidat!
Zsolt 119:135 A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!
Zsolt 119:136 Víznek folyásai erednek az én szemeimből azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.
Zsolt 119:137 Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.
Zsolt 119:138 A te bizonyságaidat igazságban és hűségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.
Zsolt 119:139 Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedről az én ellenségeim.
Zsolt 119:140 Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.
Zsolt 119:141 Kicsiny vagyok én és megvetett, [de] a te határozataidról el nem feledkezem.
Zsolt 119:142 A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.
Zsolt 119:143 Nyomorúság és keserűség ért engem, [de] a te parancsolataid gyönyörűségeim nékem.
Zsolt 119:144 A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!
Zsolt 119:145 Teljes szívből kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.
Zsolt 119:146 Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megőrzöm a te bizonyságaidat.
Zsolt 119:147 Hajnal előtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.
Zsolt 119:148 Szemeim megelőzik az éjjeli őrséget, hogy a te beszédedről gondolkodjam.
Zsolt 119:149 Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!
Zsolt 119:150 Közelgetnek [hozzám] az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtől messze távoztak.
Zsolt 119:151 Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.
Zsolt 119:152 Régtől fogva tudom a te bizonyságaid felől, hogy azokat örökké állandókká tetted.
Zsolt 119:153 Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedről nem felejtkezem el!
Zsolt 119:154 Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!
Zsolt 119:155 Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törődnek a te rendeléseiddel.
Zsolt 119:156 Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.
Zsolt 119:157 Sokan vannak az én háborgatóim és üldözőim, [de] nem térek el a te bizonyságaidtól.
Zsolt 119:158 Láttam a hűteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.
Zsolt 119:159 Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!
Zsolt 119:160 A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.
Zsolt 119:161 A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; [de] a te igédtől félt az én szívem.
Zsolt 119:162 Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.
Zsolt 119:163 A hamisságot gyűlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.
Zsolt 119:164 Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.
Zsolt 119:165 A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.
Zsolt 119:166 Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.
Zsolt 119:167 Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.
Zsolt 119:168 Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van előtted.
Zsolt 119:169 Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.
Zsolt 119:170 Jusson elődbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!
Zsolt 119:171 Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.
Zsolt 119:172 Nyelvem a te beszédedről énekel, mert minden parancsolatod igaz.
Zsolt 119:173 Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!
Zsolt 119:174 Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörűségem.
Zsolt 119:175 Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!
Zsolt 119:176 Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!
Zsolt 120:1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.
Zsolt 120:2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól [és] a csalárd nyelvtől!
Zsolt 120:3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!
Zsolt 120:4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.
Zsolt 120:5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!
Zsolt 120:6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!
Zsolt 120:7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra [készek.]
Zsolt 121:1 Grádicsok éneke. Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.
Zsolt 121:2 Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet.
Zsolt 121:3 Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te őriződ.
Zsolt 121:4 Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek őrizője!
Zsolt 121:5 Az Úr a te őriződ, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felől.
Zsolt 121:6 Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold.
Zsolt 121:7 Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet.
Zsolt 121:8 Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!
Zsolt 122:1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!
Zsolt 122:2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!
Zsolt 122:3 Jeruzsálem, te [szépen] épült, mint a jól egybeszerkesztett város!
Zsolt 122:4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.
Zsolt 122:5 Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.
Zsolt 122:6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!
Zsolt 122:7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.
Zsolt 122:8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!
Zsolt 122:9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!
Zsolt 123:1 Grádicsok éneke. Hozzád emelem szemeimet, oh te egekben lakozó!
Zsolt 123:2 Ímé, mint a szolgák szemei uroknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy [néznek] szemeink az Úrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk!
Zsolt 123:3 Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk! Mert igen elteltünk gyalázattal.
Zsolt 123:4 Lelkünk igen eltelt a gazdagok csúfolkodásával, és a kevélyek gyalázkodásával.
Zsolt 124:1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, így szóljon Izráel,
Zsolt 124:2 Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, mikor ránk támadtak az emberek:
Zsolt 124:3 Akkor elevenen nyeltek volna el minket, a mint felgerjedt haragjok ellenünk;
Zsolt 124:4 Akkor elborítottak volna minket a vizek, patak futott volna át felettünk;
Zsolt 124:5 Akkor átfutottak volna rajtunk a felbőszült vizek.
Zsolt 124:6 Áldott az Úr, a ki nem adott minket fogaik prédájául!
Zsolt 124:7 Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tőréből. A tőr elszakadt, mi pedig megszabadultunk.
Zsolt 124:8 A mi segítségünk az Úr nevében van, a ki teremtette az eget és földet.
Zsolt 125:1 Grádicsok éneke. A kik bíznak az Úrban, olyanok, mint a Sion hegye, a mely meg nem inog, örökké megáll.
Zsolt 125:2 Jeruzsálemet hegyek veszik körül, az Úr pedig körülveszi az ő népét mostantól fogva mindörökké.
Zsolt 125:3 Mert nem pihen meg a gonoszság pálczája az igazak részén, hogy rosszra ne nyújtsák ki kezeiket az igazak.
Zsolt 125:4 Tégy jól, Uram, a jókkal, és a szívök szerint igazakkal!
Zsolt 125:5 A görbe utakra tévedezőket pedig ragadtassa el az Úr, együtt a gonosztevőkkel; békesség legyen Izráelen!
Zsolt 126:1 Grádicsok éneke. Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók.
Zsolt 126:2 Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vígadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!
Zsolt 126:3 Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk.
Zsolt 126:4 Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön!
Zsolt 126:5 A kik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd.
Zsolt 126:6 A ki vetőmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jő elő, kévéit emelve.
Zsolt 127:1 Grádicsok éneke Salamontól. Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző.
Zsolt 127:2 Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget.
Zsolt 127:3 Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom.
Zsolt 127:4 Mint a nyilak a hősnek kezében, olyanok a serdülő fiak.
Zsolt 127:5 Boldog ember, a ki ilyenekkel tölti meg tegzét; nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapuban.
Zsolt 128:1 Grádicsok éneke. Mind boldog az, a ki féli az Urat; a ki az ő útaiban jár!
Zsolt 128:2 Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod.
Zsolt 128:3 Feleséged, mint a termő szőlő házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül.
Zsolt 128:4 Ímé, így áldatik meg a férfiú, a ki féli az Urat!
Zsolt 128:5 Megáld téged az Úr a Sionról, hogy boldognak lássad Jeruzsálemet életednek minden idejében;
Zsolt 128:6 És meglássad fiaidnak fiait; békesség legyen Izráelen!
Zsolt 129:1 Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.
Zsolt 129:2 Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.
Zsolt 129:3 Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.
Zsolt 129:4 Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.
Zsolt 129:5 Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.
Zsolt 129:6 Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.
Zsolt 129:7 A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.
Zsolt 129:8 Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!
Zsolt 130:1 Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!
Zsolt 130:2 Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!
Zsolt 130:3 Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!
Zsolt 130:4 Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!
Zsolt 130:5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.
Zsolt 130:6 [Várja] lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.
Zsolt 130:7 Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!
Zsolt 130:8 Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.
Zsolt 131:1 Grádicsok éneke; Dávidtól. Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erőmet haladó csodadolgok után;
Zsolt 131:2 Sőt lecsendesítém és elnémítám lelkemet. A milyen az elválasztott gyermek az anyjánál; mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem.
Zsolt 131:3 Bízzál Izráel az Úrban mostantól fogva mindörökké!
Zsolt 132:1 Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
Zsolt 132:2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
Zsolt 132:3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
Zsolt 132:4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
Zsolt 132:5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
Zsolt 132:6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
Zsolt 132:7 Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
Zsolt 132:8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
Zsolt 132:9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
Zsolt 132:10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
Zsolt 132:11 Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
Zsolt 132:12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
Zsolt 132:13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
Zsolt 132:14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
Zsolt 132:15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
Zsolt 132:16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
Zsolt 132:17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
Zsolt 132:18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
Zsolt 133:1 Grádicsok éneke Dávidtól. Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak!
Zsolt 133:2 Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; a mely lefoly köntöse prémjére;
Zsolt 133:3 Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!
Zsolt 134:1 Grádicsok éneke. Nosza, áldjátok az Urat mind, ti szolgái az Úrnak, a kik az Úr házában álltok éjjelente!
Zsolt 134:2 Emeljétek fel kezeiteket a szenthelyen, és áldjátok az Urat!
Zsolt 134:3 Áldjon meg téged az Úr a Sionról, a ki teremtette az eget és a földet!
Zsolt 135:1 Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek az Úrnak nevét, dicsérjétek szolgái az Úrnak!
Zsolt 135:2 A kik álltok az Úrnak házában, Istenünk házának pitvaraiban.
Zsolt 135:3 Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr; zengjétek nevét, mert gyönyörűséges!
Zsolt 135:4 Mert kiválasztá magának az Úr Jákóbot, Izráelt a saját örökségéül.
Zsolt 135:5 Én bizony tudom, hogy nagy az Úr, és a mi Urunk minden istennél különb.
Zsolt 135:6 Mind megteszi az Úr, a mit akar: az egekben és a földön, a vizekben és minden mélységben.
Zsolt 135:7 Felemeli a felhőket a földnek széléről; villámlást készít, hogy eső legyen, s szelet hoz elő tárházaiból.
Zsolt 135:8 A ki megverte Égyiptom elsőszülötteit, az emberétől a baroméig.
Zsolt 135:9 Jeleket és csodákat küldött rád, oh Égyiptom, Faraóra és összes szolgáira.
Zsolt 135:10 A ki megvert sok népet, és megölt erős királyokat:
Zsolt 135:11 Szíhont, az Emoreusok királyát, meg Ógot, a Básán királyát, és Kanaánnak minden királyát.
Zsolt 135:12 És odaadta földüket örökségül; örökségül saját népének, Izráelnek.
Zsolt 135:13 Uram! Örökkévaló a te neved; nemzedékről nemzedékre emlegetnek téged.
Zsolt 135:14 Mert birája az Úr az ő népének, és könyörületes az ő szolgái iránt.
Zsolt 135:15 A pogányok bálványai ezüst és arany, emberi kezek alkotásai.
Zsolt 135:16 Szájok van, de nem beszélnek, szemeik vannak, de nem látnak;
Zsolt 135:17 Füleik vannak, de nem hallanak, és lehellet sincsen szájokban!
Zsolt 135:18 Hasonlók lesznek hozzájuk alkotóik is, [és] mindazok, a kik bíznak bennök.
Zsolt 135:19 Izráel háznépe: áldjátok az Urat! Áronnak háznépe: áldjátok az Urat!
Zsolt 135:20 Lévinek háznépe: áldjátok az Urat! Kik félik az Urat: áldjátok az Urat!
Zsolt 135:21 Áldott az Úr a Sionon, a ki Jeruzsálemben lakozik! Dicsérjétek az Urat!
Zsolt 136:1 Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Zsolt 136:2 Magasztaljátok az istenek Istenét; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Zsolt 136:3 Magasztaljátok az uraknak Urát; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Zsolt 136:4 A ki nagy csodákat művel egyedül; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Zsolt 136:5 A ki teremtette az egeket bölcseséggel; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Zsolt 136:6 A ki kiterjesztette a földet a vizek fölé; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Zsolt 136:7 A ki teremtette a nagy világító testeket; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Zsolt 136:8 A napot, hogy uralkodjék nappal; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Zsolt 136:9 A holdat és csillagokat, hogy uralkodjanak éjszaka; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Zsolt 136:10 A ki megverte az égyiptomiakat elsőszülötteikben; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Zsolt 136:11 A ki kihozta Izráelt azok közül; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Zsolt 136:12 Hatalmas kézzel és kifeszített karral; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Zsolt 136:13 A ki kétfelé választotta a veres tengert; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Zsolt 136:14 És átvitte Izráelt annak közepén; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Zsolt 136:15 Faraót pedig és seregét a veres tengerbe meríté; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Zsolt 136:16 A ki vezérlette népét a pusztában; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Zsolt 136:17 A ki nagy királyokat vert le; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Zsolt 136:18 És megvert hatalmas királyokat; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Zsolt 136:19 Szíhont, az Emoreusok királyát; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Zsolt 136:20 Meg Ógot, a Básán királyát; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Zsolt 136:21 És örökségül adta az ő földjüket; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Zsolt 136:22 Örökségül szolgájának, az Izráelnek; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Zsolt 136:23 A ki megemlékezett rólunk alacsonyságunkban; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Zsolt 136:24 És megszabadított minket elleneinktől; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Zsolt 136:25 A ki eledelt ad minden testnek; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Zsolt 136:26 Magasztaljátok az egek Istenét; mert örökkévaló az ő kegyelme!
Zsolt 137:1 Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.
Zsolt 137:2 A fűzfákra, közepette, [oda] függesztettük hárfáinkat,
Zsolt 137:3 Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, [mondván]: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül!
Zsolt 137:4 Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?!
Zsolt 137:5 Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!
Zsolt 137:6 Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!
Zsolt 137:7 Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig!
Zsolt 137:8 Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk!
Zsolt 137:9 Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!
Zsolt 138:1 Dávidé. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt.
Zsolt 138:2 Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.
Zsolt 138:3 Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő [támadt.]
Zsolt 138:4 Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,
Zsolt 138:5 És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége!
Zsolt 138:6 Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.
Zsolt 138:7 Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.
Zsolt 138:8 Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!
Zsolt 139:1 Az éneklőmesternek, Dávid
Zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
Zsolt 139:2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Zsolt 139:3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
Zsolt 139:4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
Zsolt 139:5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Zsolt 139:6 Csodálatos előttem [e] tudás, magasságos, nem érthetem azt.
Zsolt 139:7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Zsolt 139:8 Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.
Zsolt 139:9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
Zsolt 139:10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
Zsolt 139:11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
Zsolt 139:12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
Zsolt 139:13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
Zsolt 139:14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
Zsolt 139:15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, [mintegy] a föld mélyében.
Zsolt 139:16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
Zsolt 139:17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
Zsolt 139:18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
Zsolt 139:19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
Zsolt 139:20 A kik gonoszul szólnak felőled, [és nevedet] hiába veszik fel, a te ellenségeid.
Zsolt 139:21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
Zsolt 139:22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
Zsolt 139:23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Zsolt 139:24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
Zsolt 140:1 Az éneklőmesternek, Dávid
Zsoltára.
Zsolt 140:2 Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet!
Zsolt 140:3 A kik gonoszt gondolnak szívökben, [és] minden nap háborút kezdenek.
Zsolt 140:4 Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela.
Zsolt 140:5 Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.
Zsolt 140:6 Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela.
Zsolt 140:7 Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!
Zsolt 140:8 Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!
Zsolt 140:9 Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! Szela.
Zsolt 140:10 A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.
Zsolt 140:11 Eleven szenek hulljanak reájok; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek!
Zsolt 140:12 A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad.
Zsolt 140:13 Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát.
Zsolt 140:14 Csak az igazak magasztalják a te nevedet, [s] orczád előtt lakoznak az igazságosak.
Zsolt 141:1 Dávid
Zsoltára. Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.
Zsolt 141:2 Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, [s] kezem felemelése estvéli áldozat [legyen.]
Zsolt 141:3 Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!
Zsolt 141:4 Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!
Zsolt 141:5 Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.
Zsolt 141:6 Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek.
Zsolt 141:7 Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.
Zsolt 141:8 De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!
Zsolt 141:9 Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól!
Zsolt 141:10 Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek!
Zsolt 142:1 Dávid tanítása; imádság a barlangban létekor.
Zsolt 142:2 Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az Úrhoz.
Zsolt 142:3 Kiöntöm előtte panaszomat, kitárom előtte nyomorúságomat,
Zsolt 142:4 Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tőrt hánytak elém.
Zsolt 142:5 Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felőlem.
Zsolt 142:6 Hívlak téged, oh Uram; [s ezt] mondom: Te vagy oltalmam [és] örökségem az élőknek földén;
Zsolt 142:7 Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálamnál!
Zsolt 142:8 Vezesd ki lelkemet a börtönből, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem.
Zsolt 143:1 Dávid
Zsoltára. Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hűséged [és] igazságod szerint hallgass meg engemet.
Zsolt 143:2 Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted!
Zsolt 143:3 Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké!
Zsolt 143:4 Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem!
Zsolt 143:5 Megemlékezem a régi időkről, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem.
Zsolt 143:6 Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy [eped] utánad. Szela.
Zsolt 143:7 Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat előlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz.
Zsolt 143:8 Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet!
Zsolt 143:9 Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Uram; hozzád menekülök!
Zsolt 143:10 Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.
Zsolt 143:11 Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért!
Zsolt 143:12 És kegyelmedből rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok.
Zsolt 144:1 Dávidé. Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, [s] viadalra az én ujjaimat.
Zsolt 144:2 Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: ő veti alám népemet.
Zsolt 144:3 Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?
Zsolt 144:4 Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.
Zsolt 144:5 Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
Zsolt 144:6 Lövelj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.
Zsolt 144:7 Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak kezéből;
Zsolt 144:8 A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.
Zsolt 144:9 Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;
Zsolt 144:10 Ki segítséget ád a királyoknak, [s] megmenti Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától.
Zsolt 144:11 Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezéből, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.
Zsolt 144:12 Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.
Zsolt 144:13 Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken.
Zsolt 144:14 Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.
Zsolt 144:15 Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene.
Zsolt 145:1 Dávid dicsérő éneke. Magasztallak téged, Istenem, királyom, és áldom nevedet örökkön örökké!
Zsolt 145:2 Minden napon áldalak téged, és dicsérem neved örökkön örökké!
Zsolt 145:3 Nagy az Úr és igen dicséretes, és az ő nagysága megfoghatatlan.
Zsolt 145:4 Nemzedék nemzedéknek dícséri műveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat.
Zsolt 145:5 A te méltóságod dicső fényéről, és csodálatos dolgaidról elmélkedem.
Zsolt 145:6 Rettenetes voltod hatalmát beszélik, és én a te nagyságos dolgaidat hirdetem.
Zsolt 145:7 A te nagy jóságod emlékeiről áradoznak, és a te igazságodnak örvendeznek.
Zsolt 145:8 Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
Zsolt 145:9 Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez.
Zsolt 145:10 Dicsér téged, Uram minden teremtményed és áldanak téged a te kegyeltjeid.
Zsolt 145:11 Országodnak dicsőségéről szólnak, és a te hatalmadat beszélik.
Zsolt 145:12 Hogy tudtul adják az ember fiainak az ő hatalmát, és az ő országának fényes dicsőségét.
Zsolt 145:13 A te országod örökre fennálló ország, és a te uralkodásod nemzedékről nemzedékre.
Zsolt 145:14 Az Úr megtámogat minden elesendőt, és felegyenesít minden meggörnyedtet.
Zsolt 145:15 Mindenki szemei te reád vigyáznak, és te idejében megadod eledelöket.
Zsolt 145:16 Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élőt ingyen.
Zsolt 145:17 Igaz az Úr minden ő útában, és minden dolgában kegyelmes.
Zsolt 145:18 Közel van az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, a ki hűséggel hívja őt.
Zsolt 145:19 Beteljesíti az őt félőknek kivánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket.
Zsolt 145:20 Megőrzi az Úr mindazokat, a kik őt szeretik; de a gonoszokat mind megsemmisíti.
Zsolt 145:21 Az Úr dicséretét beszélje ajkam, és az ő szent nevét áldja minden test örökkön örökké!
Zsolt 146:1 Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat!
Zsolt 146:2 Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.
Zsolt 146:3 Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!
Zsolt 146:4 Kimegyen a lelke; visszatér földébe, [és] aznapon elvesznek az ő tervei.
Zsolt 146:5 Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az ő Istenében;
Zsolt 146:6 A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hűségét örökké;
Zsolt 146:7 Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezőknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat.
Zsolt 146:8 Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat.
Zsolt 146:9 Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.
Zsolt 146:10 Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékről nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!
Zsolt 147:1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
Zsolt 147:2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
Zsolt 147:3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
Zsolt 147:4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
Zsolt 147:5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
Zsolt 147:6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
Zsolt 147:7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
Zsolt 147:8 A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, [és] füvet sarjaszt a hegyeken;
Zsolt 147:9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
Zsolt 147:10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
Zsolt 147:11 Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
Zsolt 147:12 Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
Zsolt 147:13 Mert erősekké teszi kapuid zárait, [s] megáldja benned a te fiaidat.
Zsolt 147:14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
Zsolt 147:15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
Zsolt 147:16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, [és] szórja a deret, mint a port.
Zsolt 147:17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
Zsolt 147:18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
Zsolt 147:19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
Zsolt 147:20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!
Zsolt 148:1 Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek az Urat az égből; dicsérjétek őt a magas helyeken!
Zsolt 148:2 Dicsérjétek őt angyalai mind; dicsérjétek őt minden ő serege!
Zsolt 148:3 Dicsérjétek őt: nap és hold; dicsérjétek őt mind: fényes csillagai!
Zsolt 148:4 Dicsérjétek őt egeknek egei, és ti vizek, a melyek az ég felett vagytok!
Zsolt 148:5 Dicsérjék ők az Úrnak nevét, mert parancsolt és előállottak ők.
Zsolt 148:6 Örök időre állította fel őket; törvényt szabott és nem tér el attól.
Zsolt 148:7 Dicsérjétek az Urat a földről: viziszörnyek és mély vizek [ti ]mind!
Zsolt 148:8 Tűz és jégeső, hó és köd, szélvihar, a melyek az ő rendelését cselekszik;
Zsolt 148:9 Ti hegyek és halmok mindnyájan, minden gyümölcsfa s mind [ti] czédrusok;
Zsolt 148:10 Vadak és minden barmok, férgek és szárnyas állatok;
Zsolt 148:11 Földi királyok és minden nemzet, fejedelmek és mind [ti] földi bírák!
Zsolt 148:12 Ifjak és szűzek, vének gyermekekkel:
Zsolt 148:13 Dicsérjék az Úrnak nevét, mert az ő neve dicső egyedül; az ő dicsősége égre-földre [kihat!]
Zsolt 148:14 És felemelte az ő népének szarvát. Dicsőítse minden ő kegyeltje: Izráel fiai, a hozzá közel való nép. Dicsérjétek az Urat!
Zsolt 149:1 Dicsérjétek az Urat! Énekeljetek az Úrnak új éneket; dicsérje őt a kegyesek gyülekezete!
Zsolt 149:2 Örvendezzen Izráel az ő teremtőjében: Sionnak fiai örüljenek az ő királyukban!
Zsolt 149:3 Dicsérjék az ő nevét tánczczal; dobbal és hárfával zengjenek néki.
Zsolt 149:4 Mert kedveli az Úr az ő népét, a szenvedőket szabadulással dicsőíti meg.
Zsolt 149:5 Vígadozzanak a kegyesek tisztességben; ujjongjanak nyugvó helyökön.
Zsolt 149:6 Isten-dicsőítés legyen torkukban, kétélű fegyver kezeikben;
Zsolt 149:7 Hogy bosszút álljanak a pogányokon, [és] megfenyítsék a nemzeteket!
Zsolt 149:8 Hogy lánczra fűzzék királyaikat, főembereiket pedig vas-bilincsekbe.
Zsolt 149:9 Hogy végrehajtsák rajtok a megírott ítéletet. Dicsőség ez az ő minden kegyeltjére! Dicsérjétek az Urat!
Zsolt 150:1 Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek Istent az ő szent helyén; dicsérjétek őt az ő hatalmának boltozatán!
Zsolt 150:2 Dicsérjétek őt hősi tetteiért, dicsérjétek őt nagyságának gazdagsága szerint!
Zsolt 150:3 Dicsérjétek őt kürt-zengéssel; dicsérjétek őt hárfán és cziterán;
Zsolt 150:4 Dicsérjétek őt dobbal és tánczczal, dicsérjétek őt hegedűkkel és fuvolával;
Zsolt 150:5 Dicsérjétek őt hangos czimbalommal, dicsérjétek őt harsogó czimbalommal.
Zsolt 150:6 Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!

«

Előző

1

/

16

Következő

»

2014.01.07. Kedd - Zsolt 1:1-2

2018 Augusztus 05. Vasárnap De. - Zsolt 1:1-6 - Part1

2018 Augusztus 05. Vasárnap De. - Zsolt 1:1-6 - Part2

2022 Júl. 10. Vasárnap Du. - Zsolt 7:1-18 - dr. @iborzasi

«

Előző

1

/

16

Következő

»