Zsoltárok 88. rész

 
Zsolt 88:1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.
Zsolt 88:2 Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
Zsolt 88:3 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Zsolt 88:4 Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.
Zsolt 88:5 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
Zsolt 88:6 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
Zsolt 88:7 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Zsolt 88:8 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.
Zsolt 88:9 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Zsolt 88:10 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
Zsolt 88:11 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.
Zsolt 88:12 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Zsolt 88:13 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Zsolt 88:14 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
Zsolt 88:15 Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tőlem?
Zsolt 88:16 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
Zsolt 88:17 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Zsolt 88:18 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
Zsolt 88:19 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.