Zsoltárok 7. rész

 
Zsolt 7:1 Dávid siggajonja, a melyet az Úrhoz énekelt a Benjáminita Kús beszéde miatt.
Zsolt 7:2 Én Uram Istenem, benned bízom; oltalmazz meg engem minden üldözőmtől, és szabadíts meg engem,
Zsolt 7:3 Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító.
Zsolt 7:4 Én Uram Istenem, ha cselekedtem ezt, ha hamisság van az én kezeimben.
Zsolt 7:5 Ha gonoszszal fizettem jó emberemnek, és háborgattam ok nélkül való ellenségemet:
Zsolt 7:6 [Akkor] ellenség üldözze lelkemet s érje el és tapodja földre az én életemet, és sujtsa porba az én dicsőségemet. Szela.
Zsolt 7:7 Kelj fel, Uram, haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe ellen; serkenj fel mellettem, te, a ki parancsoltál ítéletet!
Zsolt 7:8 És népek gyülekezete vegyen téged körül, és felettök térj vissza a magasságba.
Zsolt 7:9 Az Úr ítéli meg a népeket. Bírálj meg engem Uram, az én igazságom és ártatlanságom szerint!
Zsolt 7:10 Szünjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és erősítsd meg az igazat; mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket.
Zsolt 7:11 Az én paizsom az Istennél van, a ki megszabadítja az igazszívűeket.
Zsolt 7:12 Isten igaz biró; és olyan Isten, a ki mindennap haragszik.
Zsolt 7:13 Ha meg nem tér a [gonosz,] kardját élesíti, kézívét felvonja és felkészíti azt.
Zsolt 7:14 Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait.
Zsolt 7:15 Ímé, álnoksággal vajúdik [a gonosz], hamisságot fogan és hazugságot szül.
Zsolt 7:16 Gödröt ás és mélyre vájja azt; de beleesik a verembe, a mit csinált.
Zsolt 7:17 Forduljon vissza fejére az, a mit elkövetett, és szálljon feje tetejére az ő erőszakossága.
Zsolt 7:18 Dicsérem az Urat az ő igazsága szerint, és éneklek a felséges Úr nevének.