Zsoltárok 63. rész

 
Zsolt 63:1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.

Zsolt 63:2 Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

Zsolt 63:3 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.

Zsolt 63:4 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

Zsolt 63:5 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

Zsolt 63:6 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

Zsolt 63:7 Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;

Zsolt 63:8 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

Zsolt 63:9 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

Zsolt 63:10 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

Zsolt 63:11 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.

Zsolt 63:12 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.