Zsoltárok 27. rész

Zsolt 27:1 Dávidé. Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek?

Zsolt 27:2 Ha gonoszok jőnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim – ők botlanak meg és hullanak el.

Zsolt 27:3 Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis [ő benne] bízom én.

Zsolt 27:4 Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában.

Zsolt 27:5 Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem.

Zsolt 27:6 Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.

Zsolt 27:7 Halld meg, Uram, hangomat – hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem!

Zsolt 27:8 Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram!

Zsolt 27:9 Ne rejtsd el orczádat előlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!

Zsolt 27:10 Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.

Zsolt 27:11 Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt.

Zsolt 27:12 Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek.

Zsolt 27:13 Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén!

Zsolt 27:14 Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.