Zsoltárok 2. rész

 
Zsolt 2:1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
Zsolt 2:2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:
Zsolt 2:3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
Zsolt 2:4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.
Zsolt 2:5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:
Zsolt 2:6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
Zsolt 2:7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
Zsolt 2:8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
Zsolt 2:9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.
Zsolt 2:10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
Zsolt 2:11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
Zsolt 2:12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!