Zsoltárok 147. rész

 
Zsolt 147:1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
Zsolt 147:2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
Zsolt 147:3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
Zsolt 147:4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
Zsolt 147:5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
Zsolt 147:6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
Zsolt 147:7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
Zsolt 147:8 A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, [és] füvet sarjaszt a hegyeken;
Zsolt 147:9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
Zsolt 147:10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
Zsolt 147:11 Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
Zsolt 147:12 Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
Zsolt 147:13 Mert erősekké teszi kapuid zárait, [s] megáldja benned a te fiaidat.
Zsolt 147:14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
Zsolt 147:15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
Zsolt 147:16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, [és] szórja a deret, mint a port.
Zsolt 147:17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
Zsolt 147:18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
Zsolt 147:19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
Zsolt 147:20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!