Zsoltárok 141. rész

 
Zsolt 141:1 Dávid zsoltára. Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.
Zsolt 141:2 Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, [s] kezem felemelése estvéli áldozat [legyen.]
Zsolt 141:3 Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!
Zsolt 141:4 Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!
Zsolt 141:5 Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.
Zsolt 141:6 Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek.
Zsolt 141:7 Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.
Zsolt 141:8 De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!
Zsolt 141:9 Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól!
Zsolt 141:10 Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek!