Zsoltárok 139. rész

 
Zsolt 139:1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
Zsolt 139:2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Zsolt 139:3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
Zsolt 139:4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
Zsolt 139:5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Zsolt 139:6 Csodálatos előttem [e] tudás, magasságos, nem érthetem azt.
Zsolt 139:7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Zsolt 139:8 Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.
Zsolt 139:9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
Zsolt 139:10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
Zsolt 139:11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
Zsolt 139:12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
Zsolt 139:13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
Zsolt 139:14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
Zsolt 139:15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, [mintegy] a föld mélyében.
Zsolt 139:16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
Zsolt 139:17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
Zsolt 139:18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
Zsolt 139:19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
Zsolt 139:20 A kik gonoszul szólnak felőled, [és nevedet] hiába veszik fel, a te ellenségeid.
Zsolt 139:21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
Zsolt 139:22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
Zsolt 139:23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Zsolt 139:24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!