Zsoltárok 137. rész

 
Zsolt 137:1 Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.
Zsolt 137:2 A fűzfákra, közepette, [oda] függesztettük hárfáinkat,
Zsolt 137:3 Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, [mondván]: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül!
Zsolt 137:4 Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?!
Zsolt 137:5 Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!
Zsolt 137:6 Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!
Zsolt 137:7 Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig!
Zsolt 137:8 Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk!
Zsolt 137:9 Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!