Zsoltárok 116. rész

 
Zsolt 116:1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
Zsolt 116:2 Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.
Zsolt 116:3 Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.
Zsolt 116:4 És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
Zsolt 116:5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
Zsolt 116:6 Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
Zsolt 116:7 Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
Zsolt 116:8 Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól [és] lábamat az eséstől:
Zsolt 116:9 Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.
Zsolt 116:10 Hittem, azért szóltam; [noha] igen megaláztatott valék.
Zsolt 116:11 Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.
Zsolt 116:12 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?
Zsolt 116:13 A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.
Zsolt 116:14 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.
Zsolt 116:15 Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.
Zsolt 116:16 Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
Zsolt 116:17 Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.
Zsolt 116:18 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt,
Zsolt 116:19 Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!