•   0735 500 001
  •   info@kramaba.ro kramaba2015@gmail.com

Zsoltárok 109. rész

« 108. rész 110. rész »

 
Zsolt 109:1 Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
Zsolt 109:2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
Zsolt 109:3 És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
Zsolt 109:4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
Zsolt 109:5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
Zsolt 109:6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
Zsolt 109:7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
Zsolt 109:8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
Zsolt 109:9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
Zsolt 109:10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek [eledelt.]
Zsolt 109:11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
Zsolt 109:12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
Zsolt 109:13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
Zsolt 109:14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
Zsolt 109:15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
Zsolt 109:16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
Zsolt 109:17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
Zsolt 109:18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
Zsolt 109:19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
Zsolt 109:20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
Zsolt 109:21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
Zsolt 109:22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
Zsolt 109:23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
Zsolt 109:24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
Zsolt 109:25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
Zsolt 109:26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
Zsolt 109:27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
Zsolt 109:28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
Zsolt 109:29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
Zsolt 109:30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
Zsolt 109:31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
 

« 108. rész 110. rész »