Példabeszédek 17. rész

 
Péld 17:1 Jobb a száraz falat, melylyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van.
Péld 17:2 Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi.
Péld 17:3 Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemencze az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az Úr.
Péld 17:4 A gonosztevő hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre.
Péld 17:5 A ki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét; a ki gyönyörködik [másnak] nyomorúságában, büntetlen nem lészen!
Péld 17:6 A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák.
Péld 17:7 Nem illik a bolondnak az ékes beszéd; még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd.
Péld 17:8 Drága kő az ajándék elfogadójának szemei előtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik.
Péld 17:9 Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismétlen előhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is.
Péld 17:10 Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is.
Péld 17:11 Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene.
Péld 17:12 Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az ő bolondságában.
Péld 17:13 A ki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától.
Péld 17:14 [Mint] a ki árvizet szabadít el, [olyan] a háborúság kezdete; azért minekelőtte kihatna, hagyd el a versengést.
Péld 17:15 A ki igaznak mondja a bűnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettő.
Péld 17:16 Miért van a vétel ára a bolondnak kezében a bölcseség megszerzésére, holott nincsen néki elméje?
Péld 17:17 Minden időben szeret, a ki [igaz] barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.
Péld 17:18 Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja előtt.
Péld 17:19 Szereti a gonoszt, a ki szereti a háborúságot; a ki magasbítja kapuját, romlást keres.
Péld 17:20 Az elfordult szívű ember nem nyerhet jót, és a ki az ő nyelvével gonosz, esik nyomorúságba.
Péld 17:21 A ki szül bolondot, [szüli] ő magának bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja.
Péld 17:22 A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.
Péld 17:23 A kebelből [kivett] ajándékot az istentelen elveszi, a törvény útának elfordítására.
Péld 17:24 Az eszesnek orczájából kitetszik a bölcseség; a bolondnak pedig szemei [országolnak] a földnek végéig.
Péld 17:25 Búsulása az ő atyjának a bolond fiú, és az ő szülőjének keserűsége.
Péld 17:26 Még megbirságolni is az igazat nem jó, a tisztességest megverni igazságáért.
Péld 17:27 A ki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkű, az értelmes férfiú.
Péld 17:28 Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.