Jób 9. rész

Jób 9:1 Felele pedig Jób, és monda:
Jób 9:2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
Jób 9:3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
Jób 9:4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
Jób 9:5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
Jób 9:6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
Jób 9:7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
Jób 9:8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
Jób 9:9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
Jób 9:10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
Jób 9:11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
Jób 9:12 Ímé, ha elragad [valamit,] ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
Jób 9:13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
Jób 9:14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
Jób 9:15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
Jób 9:16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
Jób 9:17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
Jób 9:18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
Jób 9:19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
Jób 9:20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
Jób 9:21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
Jób 9:22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
Jób 9:23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
Jób 9:24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
Jób 9:25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
Jób 9:26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
Jób 9:27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
Jób 9:28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
Jób 9:29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
Jób 9:30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
Jób 9:31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
Jób 9:32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, [és] együtt pörbe állanánk.
Jób 9:33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
Jób 9:34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
Jób 9:35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!