Jób 36. rész

 
Jób 36:1 És folytatá Elihu, és monda:
Jób 36:2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
Jób 36:3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
Jób 36:4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású [ember áll] melletted.
Jób 36:5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
Jób 36:6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
Jób 36:7 Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
Jób 36:8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
Jób 36:9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak [rajtok].
Jób 36:10 Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
Jób 36:11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
Jób 36:12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
Jób 36:13 De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
Jób 36:14 Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
Jób 36:15 A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
Jób 36:16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
Jób 36:17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
Jób 36:18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
Jób 36:19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
Jób 36:20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
Jób 36:21 Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
Jób 36:22 Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
Jób 36:23 Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja [azt]: Igazságtalanságot cselekedtél?
Jób 36:24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
Jób 36:25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
Jób 36:26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
Jób 36:27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
Jób 36:28 A melyet a fellegek [özönnel] öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
Jób 36:29 De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
Jób 36:30 Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
Jób 36:31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
Jób 36:32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
Jób 36:33 Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
Jób 36:34 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.