•   0735 500 001
  •   info@kramaba.ro kramaba2015@gmail.com

Jób 31. rész

« 30. rész 32. rész »

Jób 31:1 Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
Jób 31:2 És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
Jób 31:3 Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
Jób 31:4 Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
Jób 31:5 Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
Jób 31:6 Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
Jób 31:7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
Jób 31:8 Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
Jób 31:9 Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
Jób 31:10 Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
Jób 31:11 Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
Jób 31:12 Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná.
Jób 31:13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
Jób 31:14 Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
Jób 31:15 Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
Jób 31:16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
Jób 31:17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
Jób 31:18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
Jób 31:19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
Jób 31:20 Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
Jób 31:21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
Jób 31:22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
Jób 31:23 Hiszen [úgy] rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
Jób 31:24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
Jób 31:25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
Jób 31:26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
Jób 31:27 És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
Jób 31:28 Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
Jób 31:29 Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
Jób 31:30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
Jób 31:31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
Jób 31:32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
Jób 31:33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
Jób 31:34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék [és] az ajtón sem lépnék ki!
Jób 31:35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
Jób 31:36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
Jób 31:37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
Jób 31:38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
Jób 31:39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
Jób 31:40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.

« 30. rész 32. rész »