Jób 3. rész

 
Jób 3:1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.

Jób 3:2 És szóla Jób, és monda:

Jób 3:3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

Jób 3:4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

Jób 3:5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; [a] felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

Jób 3:6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

Jób 3:7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

Jób 3:8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

Jób 3:9 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!

Jób 3:10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.

Jób 3:11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

Jób 3:12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!

Jób 3:13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –

Jób 3:14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.

Jób 3:15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

Jób 3:16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

Jób 3:17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

Jób 3:18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

Jób 3:19 Kicsiny és nagy ott [egyenlő,] és a szolga az ő urától szabad.

Jób 3:20 Mért is ad [Isten] a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?

Jób 3:21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

Jób 3:22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

Jób 3:23 A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

Jób 3:24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.

Jób 3:25 Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.

Jób 3:26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.