Jób 27. rész

 
Jób 27:1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
Jób 27:2 Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
Jób 27:3 Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
Jób 27:4 Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
Jób 27:5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
Jób 27:6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
Jób 27:7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
Jób 27:8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
Jób 27:9 Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
Jób 27:10 Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
Jób 27:11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
Jób 27:12 Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
Jób 27:13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
Jób 27:14 Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak [sokasulnak meg,] és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
Jób 27:15 Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
Jób 27:16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
Jób 27:17 Összeszerezheti [ugyan,] de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
Jób 27:18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
Jób 27:19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
Jób 27:20 Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
Jób 27:21 Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
Jób 27:22 [Nyilakat] szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
Jób 27:23 Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.