Jób 24. rész

 
Jób 24:1 Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő [büntetésének] idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő [ítéletének] napjait?!
Jób 24:2 A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
Jób 24:3 Az árvák szamarát elhajtják, [és] az özvegynek ökrét zálogba viszik.
Jób 24:4 Lelökik az útról a szegényeket, [és] a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
Jób 24:5 Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
Jób 24:6 A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
Jób 24:7 Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
Jób 24:8 A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
Jób 24:9 Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.
Jób 24:10 Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
Jób 24:11 Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
Jób 24:12 A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
Jób 24:13 Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
Jób 24:14 Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
Jób 24:15 A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
Jób 24:16 Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
Jób 24:17 Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
Jób 24:18 Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.
Jób 24:19 Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.
Jób 24:20 Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
Jób 24:21 A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
Jób 24:22 De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
Jób 24:23 Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
Jób 24:24 Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
Jób 24:25 Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?