Jób 13. rész

 
Jób 13:1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
Jób 13:2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
Jób 13:3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
Jób 13:4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
Jób 13:5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
Jób 13:6 Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
Jób 13:7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
Jób 13:8 Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
Jób 13:9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
Jób 13:10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
Jób 13:11 Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
Jób 13:12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
Jób 13:13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
Jób 13:14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
Jób 13:15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
Jób 13:16 Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
Jób 13:17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
Jób 13:18 Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
Jób 13:19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
Jób 13:20 Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
Jób 13:21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
Jób 13:22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
Jób 13:23 Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
Jób 13:24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
Jób 13:25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
Jób 13:26 Hogy ily [sok] keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
Jób 13:27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
Jób 13:28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.