•   0735 500 001

  •   info@kramaba.ro

  • kramaba2015@gmail.com

Fúvószenekar 70 éves jubileuma – Krónika

Hálaadással tekintünk vissza a Karsznai Magyar Baptista Gyülekezet fúvószenekarának 70 évére. A Karsznai Magyar Baptista Gyülekezet 1905-től, vagyis megalakulásától kezdődően szeretett énekelni és fontosnak tartotta az Ige mellett az énekekkel és zenével való szolgálatot. A kezdeti években többször megjelent Krasznán Szilágyi Ödön testvér Bagosról, hogy énekeket tanítson, valamint Makkay József Érszőlősről.

Az I. világháború kitörésegátolta a gyülekezet fejlődésést, mert a testvérek közül többen is bevonultak katonai szolgálatba. Köztük Hajas József testvér is, a gyülekezet előljárója. Így 1914-ban Szabó Pál testvért választották meg gyülekezeti előljárónak. Szűcs Pál és Papp Sándor testvérek voltak ebben az időben az énekvezérek. Az árván maradt gyülekezet sokszor gyászénekeket énekelt. A jó Isten megelégelte a vérontást és a háboru befejeződött. Akik életben maradtak, hazajöttek. A hazatértek között ott volt Hajas József testvér is, akit a gyülekezet újból előljárónak választottak meg.

Majd 1918-ban diakónussá is avatták. Az éneklés fejlődéséhez az is hozzátartozik, hogy a gyülekezet 1941-ben harmóniumot vásárolt, amit 1960-ban egy nagyobb, erősebb, jobb minőségű harmóniumra cserélt. 1970 Szeptember 20-án került sor a klaszikus orgona felavatására, amelyet a krasznai katólikus templomból vásároltak és Szabó Gy. László orgonaépítőmester épitett újjá. Később, az új imaházba is ezt épitették be és a mai napig alkalmas maradt a közös énekek kíséretére.

Közel 50 év szolgálat után reméljük, hogy ez az orgona is egy nagyobb, erősebb és jobb minőségü orgonára lesz cserélve a közeljövőben a hollandiai Valckx Van Kouteren és társa gyülekezeti és koncert orgonagyáros 21 soros orgonájára. A gyülekezeti éneklést a legmegfelelőbb orgonával kísérni mert ennek természetes hangja közelebb áll az emberi hanghoz, mint az elektromosan gerjesztett és terjesztett hang.

Az énekkar 1931-ben énekelt először több szólamra egy menyegzői istentiszteleten. A szilágyballán megrendezett karmesteri tanfolyamra két ifjút küldtek a gyülekezetből Szűcs Ferenc és Hajas Márton testvéreket, akik onnan visszatérve lelkesen tanították, nevelték az énekkart. Sok szép, új éneket megtanult az énekkar, amelyben legtöbbet Szűcs Ferenc testvér fáradozott. 1941-től Szabó Elek testvér végezte ifjú szívvel, nagy eredménnyel, meleg szeretettel az énektanítást. Türelmes és gyöngéd lelkülete sok akadályt legyőzött. Szabó Elek nemcsak az énekkarnak, hanem a fúvószenekarnak is tagja és vezetője lett.

1944-től ifjú Hajas Miklós 16 évesen fogott neki az énekkar újjászervezésének. Bátorsággal és hittel, szorgalmasan tanította az énekeket és Isten jó eredménnyel áldotta meg. 1947-ben fejlődött oda a baptista közösség, hogy megalakult a fúvószenekar, amelyhez ekkor vásárolták meg az első hangszereket. A gyülekezet akkori tagjai áldozattal tették meg az első lépéseket annak érdekében, hogy a mostan hallható népes zenekar megfelelő színvonalon szolgálhasson az Úrnak a fúvós hangszerekkel.

Az elindulást nehézségekkel, önfeláldozással szegélyezett útjáról egy rövid szemléltetés lehet a néhai Dimény István testvér feljegyzése. Idézem:

“Ma, a helybeli gyülekezet férfiai sokat gondolkoztunk, hogy gyülekezetünk ifjúságát miként tehetnénk boldogabbá az Úr lábainál és hogy Krisztushoz több lelket hozhassunk. Míg az óhajtott és várva várt idő megérkezett 1947 őszén, amikoris méhai Nyeste Ambrus egy gyülekezeti estén hozzám jött és azt mondta: Pista testvér, Zilahon van négy hangszer eladó, nem vesszük meg? A gyülekezet vezetője, id. Hajas Miklós testvérnek szóltam, aki a férfiakat visszamarasztalta, Akik elhatároztuk, hogy megvesszük és Isten segedelmével, tőlünk telhetőleg, szaporitjuk.

Mivel pénzalappal az ifjúság nem rendelkezett, tehát önkéntes adakozásból összehoztunk 200.000 lejt és ifjú Hajas Miklós a gyülekezet megbízásából megvette a négy darab hangszert, amely nagy lendületet hozott a gyülekezetünk életébe. Miklós testvér és Szabó Elek testvér, Sütő és Ambrus testvérek nagy örömmel fújták az első zenedarabot. Ha majd egykor a trombita hegyen, völgyön megszólal. De ennyivel beérni és megállni bűn lett volna, azért ha valahol hallottuk, hogy van hangszer eladó, megvásároltuk.” Eddig az idézet.

Így történt, hogy az első fúvószenekar négy darab hangszerrel megkezdte működését 1947 őszén. A kicsiny kezdet után a zenekar létszáma rövid időn alatt rohamosan bővült, amit az első fényképfelvétel is bizonyit 1949-ből, ahol már 15 tagja van a zenekarnak, és ez 14 hangszert jelent.

A zenekari tagok ebben az időben: Bódizs Sándor, Katona Miklós, Dimény Sándor, Szigyártó Sándor, Tóth János, Szabó Elek, Szűcs Márton, Baricsán Mihály, Kui Miklós, Hajas Árpád, Dimény István, Bódizs Márton, Darabont Árpád, Bódizs Béla, valamint Hajas Miklós karmester. Ugyanitt láthatók a gyülekezeti elöljárói közül id. Hajas Miklós, Szűcs Sándor, id. Dimény István, akik a zenekar beindulásánál sokat áldoztak és fáradoztak. A fennt emlitett zenészek közül 1997-ben még csak 3 zenész hiányzott az élők sorából, de 2007-ben már csak 5-en voltak életben.

A következő fényképfelvétel a zenekarról 1955-ben készült. Ezen láthatók id. Dimény Sándor, Szabó Árpád, Püsök Ferenc, Hajas Ferenc, Dimény Sándor, Nyeste Ambrus, Bódizs Károly, Bódizs Sándor, Bódizs Béla, Szűcs Márton, Szabó Elek, Tóth Imre, Hajas Sándor és Hajas Miklós karmester. 2007-ben ezek a testvérek közül is csak öten voltak még életben. Egy-két év alatt 12 darab feljavított hangszerrel zenéltek. Az 50-es években a zenekart ifjú Hajas Miklós tanította és vezette.

A 70-es évek elején, néhány évnyi pihenés után nagy lendülettel, újjult örömmel vették újra kezükbe a hangszereket a krasznai testvérek. A régieket is átjavítva, megújítva és újakat is vásárolva a hangszerek száma 26-ra emelkedett. A zenekar és az énekkar újjászervezésén Dimény Sándor testvér munkálkodott, Az új zenedarabok irásában és tanításában is. Kezdetben ő is az Esz trombitával kezdte, de a katonaságnál lehetősége volt a fúvószenekarban képességeit tovább fejleszteni.

Ez időben, a 70-es évek elején került sor a pengetős zenekar megszervezésére is az ifjúság keretében, Dimény Sándor testvér vezetésével. Ők az elsők között a “Legyen szívünk vidámsággal” című éneket zenélték. A későbbi években a pengetős zenekar taglétszáma egyre növekedett, több mint 50 tagra is. Minden fiatal rendre tagja lett a pengetős zenekarnak, amely hozzájárult később a fúvószenekar és az énekkar szolgálati színvonalának emeléséhez.

A fúvószenekar Dimény Sándor és Petkes Lenci karmesterek vezetésével több misszióúton vett részt, amelyek ezelőtt 10 évvel is meg voltak említve, a Hargita tábor megnyitóján, Marosvásárhelyen bemeritésen, a 2. magyar baptista világtalálkozón, Nagyváradon, Fugyin, Körösréven, Margitán, Debrecenben, Nagybányán, Szatmárnémetiben, Kolozsváron, Nagyenyeden,  Érszőlösön és máshol.

Legyen az Isten áldása a zenekar tagjain és szolgálatán ezután is.

Soli Deo Gloria!