Jób 11. rész

 
Jób 11:1 Felele a Naamából való Czófár, és monda:
Jób 11:2 A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
Jób 11:3 Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!
Jób 11:4 Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.
Jób 11:5 De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
Jób 11:6 És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.
Jób 11:7 Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
Jób 11:8 Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?
Jób 11:9 Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
Jób 11:10 Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
Jób 11:11 Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
Jób 11:12 És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
Jób 11:13 Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
Jób 11:14 Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
Jób 11:15 Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;
Jób 11:16 Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.
Jób 11:17 Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a [kora] reggel.
Jób 11:18 Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
Jób 11:19 Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.
Jób 11:20 De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!